Shop Forum More Submit  Join Login
About Deviant redkneesocksMale/Hungary Recent Activity
Deviant for 4 Years
Needs Core Membership
Statistics 1,104 Deviations 3,091 Comments 63,059 Pageviews
×

Newest Deviations

Benny by redkneesocks Benny :iconredkneesocks:redkneesocks 13 18 Tommy's Adventure at the Zoo by redkneesocks Tommy's Adventure at the Zoo :iconredkneesocks:redkneesocks 6 0 Ice Queen Theme Challenge by redkneesocks Ice Queen Theme Challenge :iconredkneesocks:redkneesocks 1 0 Dreamer little girl by redkneesocks Dreamer little girl :iconredkneesocks:redkneesocks 8 8 Tickle Party by redkneesocks Tickle Party :iconredkneesocks:redkneesocks 19 6 Tommy clown plays with a hoppity ball by redkneesocks Tommy clown plays with a hoppity ball :iconredkneesocks:redkneesocks 2 14 Tommy clown sits on the Pie by redkneesocks Tommy clown sits on the Pie :iconredkneesocks:redkneesocks 2 13 Easter Bunny Girl by redkneesocks Easter Bunny Girl :iconredkneesocks:redkneesocks 2 7 Clown girl on hoppity ball by redkneesocks Clown girl on hoppity ball :iconredkneesocks:redkneesocks 2 30 Tommy's Stories cover by redkneesocks Tommy's Stories cover :iconredkneesocks:redkneesocks 2 2 Ticklish Teen Girl by redkneesocks Ticklish Teen Girl :iconredkneesocks:redkneesocks 6 0 Tommy's night at the Champ by redkneesocks Tommy's night at the Champ :iconredkneesocks:redkneesocks 4 0 She is praying by redkneesocks She is praying :iconredkneesocks:redkneesocks 2 0 Candy loves singing by redkneesocks Candy loves singing :iconredkneesocks:redkneesocks 4 0 Boritokep by redkneesocks Boritokep :iconredkneesocks:redkneesocks 1 0 Tommy's Tickle Chart by redkneesocks Tommy's Tickle Chart :iconredkneesocks:redkneesocks 4 24

Favourites

Boy From Rigel Seven 081 by CaptainQuirk5
Mature content
Boy From Rigel Seven 081 :iconcaptainquirk5:CaptainQuirk5 7 9
Boy From Rigel Seven 080 by CaptainQuirk5
Mature content
Boy From Rigel Seven 080 :iconcaptainquirk5:CaptainQuirk5 9 7
My Favorite Marmot 3 by CaptainQuirk5 My Favorite Marmot 3 :iconcaptainquirk5:CaptainQuirk5 4 2 Boy From Rigel Seven 079b by CaptainQuirk5
Mature content
Boy From Rigel Seven 079b :iconcaptainquirk5:CaptainQuirk5 9 0
Boy From Rigel Seven 079 by CaptainQuirk5
Mature content
Boy From Rigel Seven 079 :iconcaptainquirk5:CaptainQuirk5 9 8
Boy From Rigel Seven 079a by CaptainQuirk5
Mature content
Boy From Rigel Seven 079a :iconcaptainquirk5:CaptainQuirk5 10 3
Boy From Rigel Seven 078 by CaptainQuirk5
Mature content
Boy From Rigel Seven 078 :iconcaptainquirk5:CaptainQuirk5 10 2
Supergirls Don't Cry by Alksndr Supergirls Don't Cry :iconalksndr:Alksndr 114 16 Pretty 02 by Coffee-Monster Pretty 02 :iconcoffee-monster:Coffee-Monster 27 5 RedDress01 by Coffee-Monster RedDress01 :iconcoffee-monster:Coffee-Monster 13 7 iri 3 by Galaayn iri 3 :icongalaayn:Galaayn 33 2 Through the Eyes of a Child by mewantsbekungfoo Through the Eyes of a Child :iconmewantsbekungfoo:mewantsbekungfoo 38 17 Ava 2010 by Mersadee-benz Ava 2010 :iconmersadee-benz:Mersadee-benz 60 1 Daily life at Model School by swissmisses Daily life at Model School :iconswissmisses:swissmisses 136 0 Summer 104 by Luvdovy Summer 104 :iconluvdovy:Luvdovy 93 2 crowning glory by constant-craving crowning glory :iconconstant-craving:constant-craving 4 3

Groups

Journal History

Activity


Benny by redkneesocks

Benny
 
Part 2
 
Written by Red kneesocks
 
Benny is a little boy, who loves all kind of chocolates and every entertainments. His mother Carrie tells about him that Benny is a ’naughty bunny’, who loves to get in trouble. Therefore Benny gets funny punishments for this reason very often. These ’punishments’ always finish with loud laugh every time!
 
Have a good fun!


-------------------------------------------------------------------------------------------------------------
 
At the moment She grabs her son’s other ankle and pulls Benny’s leg closer. Benny is laughing but He doesn’t speak. Then something comes to Carrie’s mind.
    -        Oh mommy knows The Itsy-Bitsy Spider! It’s a lovely little spider! Where don’t you know I find it accidentally? Ohh, wait a minute! It comes here! It’s climbing here! Let’s singing for the Itsy-Bitsy Spider! I’m sure that Benny bunny knows this lovely little song! Here comes…
 
The itsy-bitsy spider…
Climbed up the water spout…
Down came the rain…
And washed the spider out…
Out came the sun…
And dried up all the rain…
And the itsy-bitsy spider…
Climbed up the spout again… - She’s singing the song while playing with her fingers and tickling his other bare sole.
 
While his mother is singing the song, Benny is watching her fingers and waving with his restrained foot a little bit. After singing his mother continues the playful spider tickling on Benny’s both bare feet. Therefore Benny laughes out loud.
They’re enjoying this moment, their cheerfulness fills up the living room completely. In the meantime Benny is trying to extricate his unprotected ankles from his mother’s hands. But His mother is clever with her hands and She’s holding back them successfully.
 
    -        No! No, Benny bunny! This won't succeed! Don't try it! Your plan fall through! I’m the Tickle Monster, and the monsters are stronger than the ticklish little bunnies! You know it very well! Yes-yes-yes! The itsy-bitsy spider stay with us until I found what I’m looking for! Me and the itsy-bitsy spider have a lot of freetime! So Benny bunny, where the chocolate is? – She continues his interogation and laughing with her son together.
    -        He-He-He-He! I’m nooot a buuuunyyy! He-He-He! I’m Beeennyyy booooyy! He-He-He! I hateee the iitsyy-biitsyy spiiideer! He-He-He! It tiickleeesss meeee! He-He-He! I dooon’t knoooow whereee is iiit! Stooop! He-He-He…! – He’s laughing, begging and squirming hopelessly.
 
Then Carrie stops her ticklish game with Benny’s sensitive bare soles suddenly and starts to pantomime with her two fingers. She’s wiggling her two fingers as if they can speak to Benny.
 
    -        Please, Benny bunny! Tell us, where that chocolate bar is? Please! Please! Please! Be good bunny boy! Tell us the true! Where is the chocolate? – She keep saying it over and over again and her two fingers are moving slowly behind his bare feet.
    -        No! I don’t tell the true you! You’re bad fingers! I don’t say anything! I’m a tough guy! I endure to the end! – He says it with big smile on his face.
    -        Okay Benny, You wanted it! Then this tough bunny gets on my magical bus! Here is coming my magical bus! The bus starts off his trip and...
 
The wheels on the bus go round and round, round and round.
The wheels on the bus go round and round, all day long! – She’s singing the new song while drawing some circles on Benny’s bare soles with her forefinger.
 
The wipers on the bus go swish swish swish, swish swish swish.
The wipers on the bus go swish swish swish, all day long! – She's wiping her son's soles with her forefinger as the wipers are working on a bus’ windscreen.
 
In the meantime Benny is enjoying the newer game with his mother, therefore He’s watching what She’s doing with her forefinger and laughing loudly. Carrie continues the funny song and playing on with her finger.
 
The horn on the bus goes beep beep beep, beep beep beep.
The horn on the bus goes beep beep beep, all day long! – Then She’s poking Benny’s cute little toes one by one gently.
 
Beep beep beep! Oh, I love these piggies horn! Beeep beeep beeeep! I love these toes are a horn! Beeep-beeeeep! – Carrie loves playing with her Benny bunny’s little toes all day long.
 
The driver on the bus says move on back, move on back, move on back.
The driver on the bus says move on back, all day long! – Then the mother’s fingers are running down on her son’s bare soles to his heels.
 
These are very ticklish moments for Benny boy, because the bare skin on his little soles is very sensitive. So, He’s laughing louder while trying to rescue his unprotected bare feet, but all attempts are unsuccessful.
 
The conductor on the bus says fares please, fares please fares please.
The conductor on the bus says fares please, all day long!
 
Hey honey! Do you have a bus ticket or a bus pass, hmmm? Did you buy it Benny? Or are you a fare dodger on my magic bus, hmmm? You didn’t want to pay the trip on my bus, is it right honey? Where is your money Benny bunny? Maybe it’s here or here… Where is your money dear fare dodger? – Carrie is tickling her son on his sides with her quick fingers after that her fingers are moving up to Benny’s armpits. His mother is digging her fingers to Benny’s ticklish armpits. She’s looking for his hidden money there. But She’s finding lots of sweet laugh only, because Benny is incredibly ticklish on his armpits.


    -        HE-HE-HE-HE!! IT’S NOT FAIR!! HE-HE-HE!! I DIDN’T WANT TO TRAVEL ON YOUR TICKLE TORTURE BUS MOMMY!! HE-HE-HE!! PLEASE STOP!! HE-HE!! PLEASE NOT MY ARMPITS!! HE-HE!! IT’S NOT FAIR!! HE-HE-HE!! I DON’T HAVE ANY MONEY!! HE-HE-HE!! I SPEND ALL MY MONEY ON SWEETS!! HE-HE-HE!! PLEASE DON’T TICKLE MY ARMPITS!! HE-HE!! I DON’T WANT TO GO BY YOUR TICKLE BUS!! HE-HE-HE-HE…!! – He’s laughing insanely and begging for mercy.


    -        Oh, I know it well! But We haven’t finished my journey yet on my magical bus, so…
 
The Benny bunny is traveling on the bus ha-ha-ha-ha, ha-ha-ha-ha…!
The Benny bunny is traveling on the bus ha-ha-ha, all day long! – She’s tickling his sides again and her fingers are walking down to his bare feet.
 
His mommy says Tickle-tickle-tickle, Tickle-tickle-tickle…!
His mommy says Tickle-tickle-tickle, all day long! – Then Carrie is moving all her fingers on her son’s bare soles again.
 
The mommy says I love you, I love you, I love you…!
The mommy says I love you, all day long!
 
Yes, yes, yes! The mommy loves her Benny bunny!
The mommy loves him, all day long! – Carrie is sending some small kisses to her son’s bare soles.
 
The people on the bus go up and down up and down, up and down.
The people on the bus go up and down, all day long! – Then She’s walking with her fingers up and down on Benny’s ticklish soles again and again. As a result of this Benny is shaking his body on the sofa and laughing desperately.
 
    The wheels on the bus go round and round, round and round.
    The wheels on the bus go round and round, all day long! – She’s drawing more circles with her fore finger on his ticklish bare soles.
     
    Then mother and her son collapse under exhausting playing and laughing together.
     
They laughed together loudly and it was wonderful pastime fun, Carrie goes back to her first question.
 
    -        Well Benny bunny, did you know, where the chocolate bar is? Tell me the truth! Or else… - She starts to caress Benny’s toes with her fingers gently.
    -        No! It was enough! Stop mommy! I said, I don’t know, where the missing chocolate is! *giggles* Please, don’t tickle me again! *wishpers* - He answers his mother quietly on giggle voice.
    -        Well, if it was enough tell me the truth! It’s high time to tell the truth, Benny bunny! Where is the chocolate bar? The Tickle Monster starts to lose her patience and this what means telling the truth immediately? – She smirks at him.
    -        Yeeeess, that’s right! I think… that chocolate bar is in someone’s tummy! – He answers it kindly with waggish smile on his face.
    -        Oh, so your opinion is that the lost chocolate bar is sitting in someone’s tummy, right? – She responds to him while carressing her son’s bare little toes in her lap.
    -        Yes, it’s right! *giggles* Please don’t touch my toes! *giggles* My toes are very ticklish! – He tell it with giggle.
    -        Oh, don’t worry honey bunny! They’re in a safe place in my lap! *smirks* So, if you’re right somebody made disappear the chocolate in his tummy before dinner in our house. Hmmm, I find it very interesting! The strange thing is I had never thought of it. How many people or bunnies do you know honey, who can do this? – She asks with wide smile on her face.
    -        Eventually, I know a fearful monster who has a sweet tooth! She loves all kinds of sweets! For example, She loves cakes, bonbons, chocolates, my sweet toes, *giggles*my super ticklish feet, my knees, my thights *giggles* my stomach, my sweet neck, my cheeks *giggles* my nose, my sweet ears ohh and my little fingers! She loves her chocolate filled bunny, who I’m! – He says with waggish smile on his pretty face.
    -        Woah! Really? Who is this sweet-toothed monster Benny bunny? – She asks him with laugh.
    -        He-he-he! Really, you don’t know who’s that? Hey, don’t tickle my toes! You’re that! He-he! You’re that sweet-toothed big monster mommy! You’re silly mommy! He-he-he! You love your chocolate bunny, whose name is Benny! He-he-he! – He laughs again while his mother is tickling his cute toes with her fingers.
 
Then Carrie is tickling her son’s bare feet from toes to heels systematically.
 
Five minutes later after tickling, Carrie tickled her lovely son’s super ticklish soles thoroughly, the tickle monster left her ’victim’. Although the mother finished Benny bunny’s ’skinning’, their cheerful mood are remaining.
In the meantime Benny is playing with his free legs in the air in front of his mother face. Which She's trying to catch, and his mother is smiling back at him.
 
    -        Heey Mooommy! Don’t catch my legs! It’s not fair! You’re much stronger than me Mommy! Leave me alone! – He whines her and send tapping towards his mother’s face.
    -        Yes it’s true! I’m stronger because I always eat everything! I’m so strong… Hey Benny, don’t be silly!... Hey-hey! Don’t kick me! It’s not nice, bunny! *protects herself* Do behave Benny! You’re a waggish bunny again! Stop it or else… I’ll bite your feet! – Carrie reply to him happily.
    -        But You said a chocolate bar has plenty of energy, and I kick you mommy, because you’re bad monster!  I’m a big hero and I’m defeating you! I’m not waggish bunny, I’m the big Benny, the big hero!... *fights* Hey! Don’t eat my feet Mommy! Hey-hey! I’m your son, hero Benny, not your roasted bunny! These aren’t the same! MOMMY MOONSTER! Don’t bite  my sensitive feet! He-he-he! Don’t eat my toes! He-he! MOOOMMY! – He begs, while He tries to ’fight’ with his mother.
    -        Well honey! Maybe You’re right! Really… You’re a big, an invincible hero… A hero, who is extremely ticklish… with tasty feet! He-he! Yum-yum-yum! Ohh, these toes are very delicious! Yum-yum-yum! – She speaks to him very slowly, while She catches his foot and starts to play with it.
 
This time it seems that Carrie is eating her son's small toes. As a result of this, Benny is laughing again with amazing power. Carrie is listening to her son’s cute laugh with happily.
 
    -        Noooo!! He-he-he!! Not my toes!! He-he!! It’s toooo much!! He-he-he!! Please Moooommy!! Pleeease!! He-he-he!! Don’t eat meeee!! He-he!! Ohhh, I’m not… I’m not… I’m not a disssh! He-he-he!! Don’t biiite meee!! He-he-he!! Pleease Mooommy!! I’m not deli… delici…*falter* I’m not tastyyy!! He-he-he!! Nooo mooore!! He-he!! Stooop it! He-he-he…!! – He tries to escape and laughs and He begs desperately.
    -        Sorry honey! Your mommy monster is very hungry! So, I’m eating your feet now! Yum-yum! Ohh these toes are so sweet… and these heels too! Yummy, these bunny’s heels are so soft! Yum-yum-yum! Mommy's stomach will be full with this delicious bunny meat! It’s so yummy! – She continues the game and imitating the eating.
 
Then Benny begins to crawling down from the sofa to the floor. He feels that it’s the lastest chance that He can escape from his hungry tickle monster's hands.
 
    -        He-He-He!! SOMEBODY HEEELP MEEE!! He-He-He!! This monster will eat meee!! He-he-he-HELP!! He-He-He!! My Heeeels! He-He!! MOOOMMY!! DOON’T EEEAT MYY HEEELS!! HE-HE-MY HEEELS ARE TIICKLIISHH… NOT TAASTY!! HE-HE-HE!! I’M NOT A MAIN  COURSE, MOOMMY!! HE-HE-HE!! – Poor little boy is screaming with laughing while slipping down.
    -        Ohh, It looks like that Benny bunny’s heels are as ticklish as delicious! Don’t worry sweet bunny! I'll finish the eating soon, but now… I'm tasting your arches a little bit, I'm sure that their flavour is fine! Yum-yum! – She taunts him playfully.
 

To be continue...

                                   

           

Boritokep by redkneesocks


Bújócska Ritával


Írta: Red Kneesocks


Az alábbi történet erotikus jeleneteket tartalmaz! Elolvasni csak saját felelősségre!


Ennek a történetnek az első verzióját még 2005 szeptemberében írtam. Nem rég akadtam rá egy régi pendrive-on, így némi átfésülés után úgy gondoltam megosztom veletek! Remélem tetszeni fog! Jó olvasást!
 
Egy szép tavaszi napon játszottunk, mi gyerekek. Velünk játszott Rita is a szomszéd néni keresztlánya. Falusi gyerekek lévén, bújócskáztunk, csoportokba verődve. A véletlen folytán én éppen Ritával kerültem össze. Gyorsan el is akartunk bújni, és így jutottunk el a házunk melletti garázsba, ami tele volt mindenféle limlommal és szerszámmal. Szóval elég zsúfolt volt. Így be is zárkóztunk ide, az ablakokat pedig betakartuk hungarocell lapokkal, hogy ne lásson be, aki minket keres. Az ajtót is bezártuk, majd leültem egy székre. A szék pont az ablak előtt volt, háttal a falnak döntve. Gyorsan kifújtam magam. Aztán összenéztünk Ritával. Mi aztán jól elbújtunk – gondoltam magamban. A hungarocell lapok fölött volt egy kis rés, amin ki tudtunk lesni. Rita oda is sétált a laphoz, és ki is lesett, még én az ablak előtt ültem a széken, Rita pedig pont úgy mozdult, hogy a térde a két lábam közé került. Nem ért hozzám, csak ott volt. Ő nem tudott róla, mert éppen kifelé nézett, de mivel én pont az ablaknak háttal ültem, így pont a két lábam közé került a lába. Rita már egy perce nézelődött ki a résen, és ez alatt volt időm Őt alaposan megnézni.
A lábán régi tornacipő volt. Zokni nélkül. Combjaira sárga biciklisnadrág feszült, ami alatt nyilván csak egy bugyi volt. Látszódott a puncijának a hajlata. Feljebb vittem a tekintetem, és láttam, hogy tulajdonképpen Rita alatt ülök, vagyis inkább ő hajolt fölém. Pólója ma is egy vékony fehér póló volt, csak a szokásos. Minta nélkül, csak így egyszerűen, ahogy tőle már megszoktuk. A 40w-os lámpa fényénél, amit felkapcsoltunk, a sötét miatt, halványan látni lehetett már gyerekként is formás melleit. Persze még nem hordott melltartót. Ezután még feljebb néztem, láttam az arcát, ami kipirult a játék hevében. Csillogó szemekkel kifelé nézett az ablakrésen. Észre sem vette, hogy én közben jól megbámultam a testét. „Nem láttam senkit!” - közölte, miközben ellépett az ablaktól. Én viszont láttalak téged, tettem hozzá magamban. De hangosan csak annyit mondtam, „akkor jó helyen vagyunk, nem találtak meg minket”.
 
Tényleg gyerekek voltunk, éppen csak serdültünk, Rita fél évvel volt nálam fiatalabb. De annyira már felserdültem, hogy a dákóm - bizony - felállt. Rita ekkor leült egy kerti székre, pont szembe velem. Elkezdtünk beszélgetni, s közben azon drukkoltam, hogy nehogy észrevegye, hogy izgalomban vagyok. De szerencsémre nem vette észre.
 
Beszélgettünk, valami spontán témáról, és én közben figyeltem a combját, a térdét, de csak úgy, hogy ne vegye észre. És ha már kezdtem lelohadni, akkor csupán végignéztem rajta és a látványtól újra és újra felágaskodott a vesszőm. Rajtam is hasonló ruházat volt, mint rajta. Egy póló, sportcipő zokni nélkül, egy laza rövidnadrág, és egy testre simuló boxeralsó. Kicsivel később aztán előrébb csúsztam a széken, hogy ha megint odamegy az ablakhoz, és ki akar lesni rajta, akkor a térde már érjen is hozzá legalább a gatyámhoz, aztán a többit majd én hozzáképzelem. Bíztam a fantáziámban… Teltek a percek, mi pedig tovább beszélgettünk. De hogy miről, azt nem tudom, nem nagyon voltam képben a témát illetően, mert belemerültem a lány testének vizsgálatába. Ő viszont zavartalanul beszélt, nyilvánvaló volt, hogy nem vette észre, hogy hova is koncentrálok. A biciklisgatyája által fedett combját vizslattam, a térdét és a bokáját. Jó lába van - gondoltam magamban, és el is pirultam a gyerekesen pajzán gondolattól. Rita egyik mondata zökkentett ki az álmodozásomból.
„Kinézek, hogy keresnek-e már minket, jó?” Mormogtam valami „Jó” félét, és figyeltem, ahogy Rita feláll, és vele párhuzamosan a fütykös is ismét felállt a nadrágomban.
Jött megint felém, és ugyanolyan pózban elkezdett kifelé nézegetni, mint az előbb. Odalépett a két lábam közé, és az ablakhoz hajolt – igaz, máshogy nem is fért volna oda, szóval nem volt más választása. Még egy picikét előrébb csúsztam, és hopsz, máris hozzáért a lába a nadrágomhoz. Húúú… mi lenne, ha érezhetném a dákómmal a lábát… - mondtam magamban, és még egy kicsit előrébb csúsztam. És akkor - tőlem függetlenül Rita jobban ki akart nézni, és azzal a lábával, ami a lábaim között volt lépett egyet, így aztán a térde szépen a két lábam közé simult, és nekinyomódott a keményre izgult dákómnak. Önkéntelenül kiszaladt a számon egy „ahh” a váratlan és eszméletlenül izgató élménytől, majd hirtelen megmarkoltam Rita combjának belső oldalát, úgy, hogy a kézfejem finoman a puncijához simult.
Rita riadtan hátraugrott, és rám meredt. Nem szólt semmit, csupán látta a szememben az izgatott csillogást, és a lüktető domborodást a nadrágomban. Én közben teljesen elvörösödtem, és nyeltem egy nagyot. Láttam, ahogy Rita szemében is kigyúlt a fény, keze lassan a puncija felé mozdult, mintha az előbbi érzést szerette volna ott marasztalni. Azután, a fene se tudja mit gondolt magában, de újra odalépett az ablakhoz. Viszont most nem kifele nézelődött, hanem egyenesen engem nézett, kipirult arccal, és csillogó szemekkel. A térdét óvatosan benyomta a két lábam közé. Láttam rajta, hogy érzi a merev dákóm keménységét, és lüktetését. Kezét maga mellé leeresztette, és a csípőjét előrébb nyomta, közelebb hozzám. Szemei pedig mintha csak ezt mondták volna: Most te jössz! Csináld azt, mint az előbb!
 
Én persze teljesen lebénultam az érzéstől, és a tudattól, hogy Rita önszántából nyomja oda a lábát a dákómhoz. De azért újra odaraktam a kezem a puncijához, és bátortalanul elkezdtem simogatni. Milyen gyerekes volt az egész. De láttam, hogy Rita is ugyanúgy élvezi a dolgot, és ez némi bátorságot adott. Simogattam a combját, a puncijának a környékét, és lassan megközelítettem a puncijának a hajlatát is. Párszor még végig is húztam rajta az ujjam. Rita pedig közben lassan elkezdett mozogni és a térdével ingerelte a vesszömet. Az meg persze dagadt, és a hormonok vagy mi a csodák – akkor én még ezekről a dolgokról mit sem tudtam - teljesen elvették az eszemet. Más szóval élve: teljesen bezsongtam!
Felálltam, bár teljesen elvoltam gyengülve a gyönyörtől, így félénken megmarkoltam Rita fenekét, hogy össze ne essek előtte. Puha és finom érzés volt. Azután a combját lágyan simogatva megpróbáltam rávenni, hogy a combját szorítsa oda a golyóimhoz. Rita végül rájött, hogy mit is akarok, és lassan, felcsigázva a lassúsággal behajlította a lábát, és a golyóimhoz szorította a combját. Na, ez aztán teljesen elvette az eszem, de Rita sem volt magánál. Ezután valahogy a pólója alá csúsztattam a kezem, és megsimogattam a mellecskéit. Olyan felemelő érzés volt, és Rita is majd elolvadt. De lassú csípőmozgásokkal ingerelt tovább, és mozgatta a combját, tovább izgatva ezzel a golyóimat.
 
Egyik kezem a fenekét fogta, a másik a mellét, közben pedig az arcát néztem. És éreztem a combját. Forró voltam, és forró volt ő is. Majd összeestem az élvezettől. Rita szeme be volt csukva, karjait a nyakam köré fonta és ringatta a csípőjét, vele együtt pedig a combját. Ajkai, gyermeki rózsaszín ajkai félig nyitva voltak, lélegzet visszafojtva odahajoltam, és éreztem a saját ajkaimon a leheletét.
Hirtelen megcsókoltam. Ajkam az ajkához simult, és csak voltunk, mi ketten és senki más. Pillanatokkal később Rita elernyedt, combja kicsúszott a lábaim közül, karjának szorítása szorosabbá vált. Én pedig abbahagytam a simogatást, és a csókot is.
Ekkor hirtelen egy vad ötlet jutott az eszembe, és letoltam a nadrágomat. Ott álltam előtte meztelenül, meredező dákóval. Rita ránézett, aztán rám, nagyon zavarban volt, elvörösödött, én pedig még közelebb léptem hozzá, megöleltem, magamhoz húztam, és elkezdtem simogatni a fenekét aztán a combját. Rá akartam venni, hogy megint izgasson a combjával. Rita gyorsan kapcsolt, és félénken felhúzta ismét a térdét, és a meztelen golyóimhoz simult a forró formás combja.
Kicsivel később dobogó szívvel elkezdtem keresni a kezét, és miután megtaláltam, a dákóm felé húztam. Már amikor csupán a kézfeje hozzáért, akkor is valami óriási izgalmat éreztem, és amikor óvatosan rákulcsoltam az ujjait, majd a csuklóját fogva rávettem, hogy hogyan mozgassa a kezét, azt hittem, megsemmisülök a gyönyörtől. Teljesen kiszaladt belőlem az erő, lecsúsztam a combjáról, dákóm kisiklott karcsú kis ujjai közül, majd lecsuklottam a székre. Rita szája a számat kereste, forró csókkal rám simult, betérdelt a lábaim közé a székre, kezével a vesszőm után kutatott, s miután megtalálta, elkezdte újra mozgatni a kezét rajta. Ekkor hirtelen megrándult a testem, valami elevenen elégető tűz áradt szét bennem. A dákómból kitörő fehér folyadék pedig lespriccelte Rita pólóját, és végigfolyt a forró kis ujjain, s persze saját magamon.
 
Rita teljesen meglepődött, levált az ajkamról, elengedte a dákóm, és kihúzta a combját a lábaim közül, majd felállt. Tudtam, hogy elélveztem. Máskor is történt már ilyen, amikor játszottam a lompossal fürdés közben. Ám ez most más volt. Valami egészen más.
Ekkor hirtelen észrevettem, mintha egy fátyol hullott volna le rólam, hogy ott ülök Rita előtt nadrág, és alsógatya nélkül, lüktető farokkal, Rita pedig velem szemben áll, napbarnított formás lábán pedig csorog le a saját gecim, és még a kis karcsú forró ujjai is olyanok. Dadogtam valamit, s a kezéért nyúltam, majd magamhoz húztam, letörölgettem, és a combomra ültettem. Miután teljesen letöröltem róla mindent, felálltam, őt pedig lefektettem a szék melletti ócska régi szivacsra. Lassan a pólója alá nyúltam, és megsimogattam a melleit. Láttam, hogy újra felizgul. Ez nyugtató jel volt számomra. Most én akartam neki adni valami fantasztikusat. Levettem róla a pólóját. Láttam, hogy izgatóan hat rá az, hogy meztelen lesz előttem. Így hát gyönyörű szép lábairól szép lassan lehúztam a biciklisgatyát, és a bugyiját is, még a cipőjét is levettem. Erre a karjaival ismét átfont, és magához húzott, lerántotta rólam a pólómat, és levette a cipőmön keresztül a bokámon lógó nadrágjaimat.
 
Lerúgtam a cipőmet, és kibontakoztam az öleléséből, majd elhelyezkedtem fölötte úgy, hogy a lábujjai pont a golyóimat érintették. Ezután még kicsit lejjebb ereszkedtem, így a golyóim a finom kis bokájára kerültek, az egyik lábfeje a formás kis lábujjaival pedig a golyóim mögé. Az újra lüktető dákóm ekkor a medencéjéhez simult. Egyik kezemet becsúsztatva kettőnk közé, elkezdtem izgatni a punciját, mire ő lecsukta a szemét, és a nyakamat markolászta. Másik kezemmel eközben a mellét simogattam, mialatt a napbarnított kis hasát csókolgattam.
 
Aztán egyszer csak éreztem, hogy Rita, a lábfejével megpróbál izgatni. A másik lábát pedig felemelte, és a sarkával lenyomta a fenekemet, így aztán az egyensúlyom felborult és ráborultam Ritára. A golyóim a lábfejéhez nyomódtak, a dákóm pedig a medencéjéhez szorult. Ekkor hirtelen kihúzta a golyómhoz szorult lábát, így még szorosabbá vált a kötelék, közben a másik lábával - sarkával leszorított. Meg sem tudtam moccanni. Csókoltam a hasát, ő meg mozgatta a lábát a fenekemen. Kezem a puncikáját izgatta, Rita meztelen teste pedig az én dákómat. Ujjammal egyre mélyebbre merészkedtem Rita puncijában, ami egyre izgatóbb érzés lehetett neki is, mert Rita teste is néha meg-meg rándult. Kezei ekkor még jobban szorították a nyakamat, és lábai is egyre inkább satuba fogtak engem. Azután hirtelen Rita ajkait néhány hangos sóhajtás hagyta el. Éreztem, hogy fiatal teste extázisba kerül, és hullámokban fut át rajta az élvezet. Egy perccel később elernyedt karjainak ölelése, és a lábainak a szorítása is. Feljebb csúsztam rajta, úgy, hogy a fejem a fejével egy vonalba került, még pihegett, és amikor megcsókoltam, és a haját simogattam, éreztem, hogy egészen leizzadt.
Ágyékomat óvatosan a medencéjére engedtem, dákóm és golyóim most forró, és puha combjára simultak, Rita punciját pedig az én combom takarta be. Apró mellei a mellkasomhoz értek. Éreztem, ahogy lassan veszi a levegőt. Éreztem, ahogy hasa megemelkedett. Átvettem a ritmusát, és én is úgy vettem a levegőt, mint Ő. Mindketten eljutottunk a csúcsra… igaz nem egyszerre – gondoltam magamban. Ekkor Rita finoman letolt magáról. Én pedig feltérdeltem a garázs betonján. Rita még feküdt pár pillanatig, majd lassan ő is felült a matracon. Végignézett rajtam, majd amikor tekintete a dákómhoz ért, elmosolyodott. Keze elindult felé, és mosolyogva megsimogatta, közben a szemembe nézett, látta rajtam, hogy mennyire izgat engem, amit csinál, és csak mosolygott, keze a golyóimhoz vándorolt, és azokat is megcsiklandozta. Azután visszahúzott a matracra és a vállamnál fogva finoman lenyomott, így - mivel eddig négykézláb voltam, ráültem a sarkaimra. Ekkor Ő is feltérdelt, és ugyanolyan pózt vett fel, mint én, azaz Ő is a sarkaira ült, majd lassan mozogva a combjaimhoz csúszott, úgy, hogy a két lába közé vette az egyiket. Végül a puncija az én combomon nyugodott, a vesszőm pedig az ő combján lüktetett. Átöleltük egymást és egy darabig élveztük, hogy így összefonódtunk. Azután egyszer csak Rita hátrébb csusszant, ezzel kissé eltávolodva tőlem, majd a vállamra támaszkodva felállt, és egészen közel lépett hozzám. Lábfejét most is a vesszőm alá csúsztatta, mintha mindig így akarna újra és újra felingerelni. Ami persze nem csoda, hisz sikerül is neki mindig – gondoltam magamban. Lábujjaival a golyóimat mozgatta, még dákóm a lábfeje felett meredezett.
 
Miközben néztem meztelen, formás kis lábfejét, Rita a mutatóujjával az állam alá nyúlt, és felemelte a fejemet. Szemembe nézett, és közben lassan egyre közelebb húzta a fejemet a puncijához. Rájöttem, hogy mit is akar. Így Én is hajoltam már önszántamból, és ekkor megcsapott a puncijának az illata. Ez az az illat, ami minden férfit levesz a lábáról – gondoltam ekkor magamban, bár ekkor még mit sem tudtam ezekről a dolgokról. S Én ekkor nem is a lábamon álltam, hanem térdeltem a lány előtt. Megcsókoltam a kis punciját, aztán óvatosan széthúztam a kezemmel a szeméremajkait amennyire tudtam, és belülre is leheltem egy csókot. Aztán jöttek a nyelves puszik, és a nyelvemmel egyre jobban, egyre bátrabban izgattam Rita punciját, és egyre mélyebbre hatoltam, így kitartó nyelvmunkámnak az volt az eredménye, hogy a lány néha erősebben markolta meg a vállamat, amire néha - mivel elgyengítette az élvezet - támaszkodott. Ezért úgy döntöttem lefektettem Őt a matracra, mire Rita a két térdét felhúzta, combjait szétnyitotta, és én újra belevettem magam az izgatásba. Rita a lábát a hátamra tette, bokáit összekulcsolta a nyakamon. Valósággal rabul ejtett, és amikor közeledett a testi élvezetek maximuma felé, sportos, izmos lába szinte beszorított a combjai közé. Másodszor is elélvezett. Most ő fektetett le engem, fülembe suttogta, hogy engedjem el magam, és csukjam be a szemem. Éreztem, ahogy végigsimogatja a testem, majd szétfeszíti a lábaimat, és mindkét lábával a lábaim közé térdel. Éreztem, ahogy hosszú haja a hasamra omlik, valamint azt, amint ujjai besiklanak a golyóim alá, majd lassan körülfonják a dákóm. Ezután lassan elkezdte mozgatni a kezét, és akkor… - Ohh… ahh… -  valami eszméletlenül puha, és forró körülveszi a dákóm.
 
Megszegve szótlan ígéretemet, kinyitottam a szemem, láttam, ahogy Rita forró ajkával megcsókolta a makkomat, és izgalmas lassúsággal elkezd mozogni, majd felemeli a fejét, a bénítóan forró csók abbamaradt. Ehelyett Rita forró nyelve, mint egy fagyit úgy kezdi el nyalogatni a vesszőmet. Éreztem, hogy nincs már messze a vég, forró ajkaival újra magába szívta a férfiasságomat. S ekkor hirtelen felrobbant a petárdám. Most már nem spriccelt akkorát, de az élvezet nagyobb volt. Szerencsére Ritus szájába nem sok ment. Ő pedig elengedte a kezével a dákóm, és a combjaimat kezdte el simogatni, de az újabb csók sorozatnak csak később szakadt vége. Még sokáig nyalogatta a makkomat, én pedig csupán feküdtem extázisban. Becsuktam a szemem. Éreztem, hogy Rita rám mászik, és teljes testével rám feküdt, combja pedig a dákómnak feszült, ami csodák-csodája újra megmerevedett. Rita ellentmondást nem tűrve rásiklott a vesszőmre. Ajkainál csodálatosabb forrósággal vette körül a dákómat. Puha, finom kis puncijával, újra együtt mozogtunk, mint amikor együtt vettük a levegőt. Rita nyelve ekkor a számban kalandozott, forró ajkai puhaságával ajkaimra tapadt. Így a csoda világába vezető hosszú utunk után fantasztikus hévvel mindketten elélveztünk. Belőlem már nem sok geci jöhetett ki ekkor, de az élvezet hatalmas volt. Még benne voltam a lányban, amikor lelohadt a férfiasságom, még rajtam feküdt és csak pihegett, amikor kopogott az ajtón Juli, az osztálytársnőm…

Tommy's Adventure at the Zoo by redkneesocks

Hi reader!


Would you like to roleplay with my Oc, Tommy? Yes, but you don’t have any idea? No problem! Here are some  stories’ background samples:


#4 Tommy is at the Riding hall.


Tommy goes to ride every second weekend. He loves riding, and of course horses too. Everbody know him very well who works there. Tommy loves taking care of horses after every riding. He has just brushes his one of favorite horses, whose name Cloudlet. Cloudlet is a beautiful, large, very strong horse,  but at the same time He’s very calm. Tommy thinks that Cloudlet is a majestic horse. So, Tommy is in the horse stable among horses, and He’s brushing Cloudlet’s horsehair. They’re in a horse box, when You’re walking there. Then You notice that Tommy is a real cowboy today. The model boy is wearing a pair of light brown ankle boots, a pair of classic blue jeans with brown waist belt, a blue checked shirt with a red kerchief around his neck. Of course Tommy is wearing a white cowboy hat on his head. I think Tommy is a well dressed little cowboy with a waggish smile on his pretty face. What do you think?


#5 Tommy is relaxing after his private traning.


The lovely model boy is sitting on a bench and tries to relax a little bit. He has just finished his habitual workout with Ms Turner. Ms Turner is his private gymnastic trainer. During these trainings She works hard with the little boy, because she wants Tommy is in top condition (in good shape) . So, it’s not surprise, if He’s deadly tired and sitting in front of his locker. Tommy has taken off his trainer shoes yet. He can’t bring himself to change his clothes and go home. Therefore Tommy decides to wait some minutes in the locker room because He need a rest. The famous child model thinks He’s alone here, but it’s not true…


#6 Tommy the gold fish.


Tommy loves swimming, therefore He came to the local swimming pool today. It’s the closest to Tommy’s home. The model boy is swimming very well, so his parents allow him to go there alone. Tommy is in the smaller and warmer pool and moving his legs under the water. Maybe, He’s doing some warm up exercises before He’s swimming. As always Tommy is wearing his favourite red speedo swim shorts. Although this swimming pool is popular among the local people, only few people visit it now. But somebody is swimming to Tommy.  Who on earth?
 
What’s your opinion? Do you like any of these? If your answer is yes, please send me a private note! :-)
 
Have a good day!

         
Boritokep by redkneesocks

Anna az orvosnál - 2. rész (F/g tickling story)


Írta: Red kneesocks



Először az egyik, majd a másik kockás kis bokazoknis lábfejet szagolja végig a doktornő. Viszont az már az első szippantás után világossá válik a számára, hogy ez még mindig ugyanaz a zokni, amit a kislány a tegnapi házibuli is viselt. Bár ami igaz az igaz, a cuki kis zoknik bukéja azóta erősebb lett. Jó alapot szolgáltatva ezzel a doktornőnek a büntetés kiszabására.
 
    -        Hát ez bizony még mindig a tegnapi zoknid, kicsilány! Ez az édes kis kék zokni most elárulta, hogy milyen rossz kislány vagy! Ezért bizony büntetést érdemelsz édesem! – mondja ezt áldozatának a doktornő, széles mosollyal az arcán.
    -        Igen, igaz! Nem cseréltem le… De kérem ne! Nem akarok büntetést!... Kérem, bármit megteszek!... Nem akarok büntető csikit! Nem bírom, ha csikiznek! Kérem ezt ne… Csikit ne! Nagyon csikis vagyok! – tovább könyörög a kislány, miközben a doktornő ujjai egyre intenzívebben ingerlik érzékeny talpait.
 
S bár ez még csupán az előjáték a doktornő részéről, Anna már pontosan tudja, milyen kegyetlenül megfogja őt csiklandozni ez a nő. Ezen pedig az sem segít, hogy most még egy vékony textil réteg is fedi lábfejeit. Hiszen ez a nő tegnap már alaposan feltérképezte a kislány testének minden egyes érzékeny pontját. Így a doktornő pontosan tudja, mit kell ahhoz tennie, hogy a legintenzívebb reakciót váltsa ki Annából. De ezúttal nem kíván megkegyelmezni neki azzal, hogy csupán néhány percnyi csiklandozással kikészítse a kis áldozatát. Nem, ő amennyire lehet, szeretné elnyújtani az Annával való játszadozást. Ezért ujjaival először a lány lábujjait veszi módszeresen célba. Igyekszik minden egyes ujjat alaposan meggyötörni, ezzel is hangos nevetésre ösztönözve a kislányt.
 
    -        He-he! Az ujjaimat ne! He-he-he! Ne csikizz! He-he! Ott nagyon csikis! – mondja hangosan nevetve a kislány.
    -        Csiki-csiki-csiki! Jaj de csiklandósak ezek a kis lábujjak!... Nevess csak kincsem! – válaszolja mosolyogva a nő, miközben élvezettel nézi, ahogy Anna lábujjai ide-oda mozognak a zoknikban, mindhiába.
 
Miután egy időre végez a lábujjak csiklandozásával, a doktornő módszeresen halad lefelé az ujjaival a zoknis talpakon, nehogy akár egyetlen olyan pontot is kihagyjon a játékból, mellyel még inkább meggyötörhetné a kislányt. Anna pedig mivel más nem tud tenni, így csak nevet és nevet, egyre hosszabban, egyre hangosabban és egyre elkeseredettebben.
 
    -        Áááá! Neee! He-he-he! Ne csikizz! He-he! Nem bírom! He-he-he-he! – kiabálja a kislány, miközben egyre inkább elfárad az ágyon vergődve.
 
A percek nagyon lassan telnek Anna számára, miközben a doktornő egyre könyörtelenebb módon csiklandozza őt. Ám ekkor hirtelen valami megváltozik. A kislányt nevetésre ösztönző inger hirtelen megszűnik. A doktornő váratlanul abbahagyja a csiklandozást. Így Anna is végre egy kicsit összeszedheti magát.
S bár percekig csupán csak levegő után kapkod, mégis örül, hogy ezúttal is túlélte a nő kínzását. Legalább is ebben a percben még minden erre utal. De Anna ekkor felfigyel a doktornőre, amint visszasétál az íróasztalához és nagyon kutat valami után a táskájában. A következő percben aztán valamit ki is vesz a táskából, de Anna ekkor még nem látja, mi van kínzója kezében. Így csak abban reménykedik, hogy a nő nemsokára elengedi öt, és hamarosan újra otthon lehet szerettei körében, és bebújhat a végtelen biztonságot jelentő ágyába. De ez csupán egy kosza álomnak tűnik Anna számára ebben a pillanatban. Amikor is a doktornő visszatér egy kisüveg vízzel a megpróbáltatásoktól kimerült kislányhoz, majd finoman felemelve a fejét óvatosan megitatja a kislányt. Aki mohón próbál minden egyes kortyot magába dönteni. Mintha csak azt gondolná, ez számára az utolsó alkalom, hogy ebből az éltető nedűből magához vegyen ebben az életben.
A doktornő természetesen páciense kiszolgáltatottságának minden egyes percét rendkívüli módon élvezi, tudván azt, hogy itt és most bármit megtehet ezzel a szerencsétlen kislánnyal. Nem szólhat bele senki örült kis játékába. Így miután megitatta játékszerét, a doktornő váratlanul közel hajolva Anna arcához csókot hint a lány ajkaira. Aki először még nem érti mi történik, majd a következő pillanatban megpróbálja kivonni magát ebből a kellemetlen és rendkívül megalázó helyzetből. Viszont bármennyire is próbálkozik, túl gyenge ahhoz, hogy sikeresen megvédje magát a doktornővel szemben. Végül aztán a doktornő dönt úgy, hogy menekülő utat hagy a kislánynak a forró csókja elöl.
 
    -        Phhff…Maga megörült! Mi…Mi a fene ütött magába?... Pfújj! Maga perverz! Miért csókolt meg?... Maga egy perverz ribanc!...” – fakad ki hirtelen Anna és kiabálva vonja kérdőre a vele szemben álló nőt, aki mindezen csupán mosolyog.
 
A következő pillanatban aztán hirtelen pofon vágja a védekezésre képtelen kislányt, majd rögtön követi ezt egy újabb pofon, ami már meglehetősen kellemetlenül érinti Annát. De ebben a pillanatban mégis jobbnak látja, ha nem teszi szóvá a doktornőnek az imént kiosztott pofonokat.
 
    -        Te vagy a ribanc, édesem! És Én azt teszek az ilyen kis szajhákkal, amit csak akarok! Te pedig nem tehetsz semmit ellenem! Így jobb, ha megembereled magad kislány!... Azt ajánlom, ne ellenkezz a továbbiakban… mert különben csúnyán megjárod! – mondja elrettentő hangon a nő.
 
Ekkor a nő ismét megcsókolja a riadtan bámuló kislányt, aki egyszerűen nem képes beletörődni kilátástalan helyzetébe. Így ismét megpróbálja megakadályozni, hogy ez az álnok nő újra hosszan csókolja ártatlan ajkait. Ezért más kiutat nem látva maga előtt, megpróbálja megharapni a nő ajkát. Aki viszont észlelve a veszélyt, az utolsó pillanatban elhúzza ajkait, majd azzal a lendülettel kioszt egy újabb pofont a kislánynak. Anna pedig a fájdalomtól égő arcát rögtön el is fordítja, hogy ne is lássa a szörnyeteget, aki megkívánja fosztani őt gyermeki ártatlanságától.
 
    -        Megpróbáltál megharapni kis szajhám? Nocsak, ilyent bátor lennél, vagy csupán nem voltam elég világos az előbb?... No nem baj, biztos vagyok benne, hogy hamarosan tökéletesen érted majd, hogy hol van a te helyed… és persze azt is, hogy velem soha ne merj packázni kis ribancom! Ne félj, hamarosan olyan leckében lesz részed, amit soha nem felejtesz el, ezt megígérhetem! – mondja kissé mérgesen a doktornő, miközben lassan visszasétál Anna leszíjazott bokáihoz.
 
Amint visszaér játékszere izzadt zoknis lábfejeihez, a doktornő ujjai ismét táncolni kezdenek a korábban már sikeresen meggyötört talpakon. Természetesen a várt reakció ezúttal sem marad el, bár Anna mindent megtesz, hogy valamiképpen visszafogja ösztönös reakcióit. De ez az álnok nő, már olyannyira kiismerte zoknis talpainak minden milliméterét, hogy esélye sincs visszafognia hangos nevetését.
    -        Hé-Hé-Héj! He-He-He! Ne…He-He!... Ne csikizz! He-He-He! Nem bírom! He-He! Ezt ne! He-He-Neee!...He-He-He!... – könyörög ismét hangosan és kétségbeesetten kínzójának a kislány.
    -        Naaa, mi a baj drága kicsi Anna? Ó, csak nem… Csak nem… még mindig nem bírod, ha csiklandozz valaki, igaz? – kérdezi gúnyosan a nő kis áldozatától.
 
Aki ismét csupán hangos nevetésével és ártatlan testének hiábavaló táncával képes válaszolni az imént feltett kérdésekre. De persze itt ebben a percben nincs is szükség kimondott szavakra, hisz a válaszok mindkettejük számára egyértelműek. Dehogy ezúttal ne érje be csupán, a már jól ismert módszerrel elért eredményekkel, a doktornő hirtelen elővesz valamit orvosi köpenye egyik zsebéből, majd felemeli azt a levegőbe, hogy a kis Anna is jól lássa.
 
    -        Látod ezt? Látod, hogy mi van a kezemben kicsi lány?... Tudod mit fogok most tenni ezzel kicsi Anna?... Na, kitalálod édesem? – kérdezi kissé gúnyosan a nevető kislányt, miközben a magasban tart egy hajkefét.
    -        He-He-He! I…Igen! Ne-Ne-Ne-He-He! Ne csikizz! He-He-He…Ez-Ez egy…He-He-Haj-Hajkefe! He-He-He! Hagyd…Hagyd abba! He-He! Nem… Nem bírom! He-He-He… Nem…Nem tudom! Elég!! He-He-He!! – érkezik nagy nehezen a válasz egyre hangosabb nevetés kíséretében a kislánytól.
    -        Na, akkor most jól figyelj drága Anna, mert most megmutatom neked, hogy én mire szeretem leginkább használni ezt az aranyos kis hajkefét!... Most figyelj!... Nagy levegő! – mondja szinte nevetve a nő, majd hirtelen elkezdi finoman előre-hátra mozgatni a hajkefét Anna kék kockás zoknival fedett talpain.
 
Anna pedig ettől azonnal legalább egy oktávval magasabb hangon kezd el nevetni, miután ebben a pillanatban úgy érzi, mintha ezernyi apró kicsi ujj ingerelné talpai minden egyes idegvégződését, valami egészen elképesztő módon. Minden, amit most érez, szinte felfoghatatlan Anna számára. Képtelen már irányítani saját testének reakcióit. Már szinte nem is nevet, csak üvölt a nevetéstől, ahogy a hajkefe sörtéi újra és újra végig szántanak zoknis talpai legérzékenyebb pontjain. Bokái mostanra már teljesen megmerevedtek a szíjak alatt, már csak némi remegés jelzi azt, hogy továbbítják azt a hihetetlen inger mennyiséget, ami a talpak felöl érkezik. Ha úgy vesszük Anna teste mostanra már teljesen felhagyott a védekezéssel. A kislány is pusztán arra igyekszik minden maradék energiáját koncentrálni, hogy képes legyen az eddigieknél is hangosabban nevetni, hátha ezzel végre eltudja tántorítani a doktornőt a zoknis talpai további kíméletlen csiklandozásától. Hiszen ha ez nem sikerül, akkor Anna biztosra veszi, hogy a doktornő halálra fogja őt csiklandozni.
Néhány percnyi őrületes csiklandozás után végül a doktornő megkegyelmez az ekkor már teljesen kimerült páciensének. S mivel jelenleg Anna pusztán azzal van elfoglalva, hogy minél gyorsabban levegőhöz jusson, ezért észre sem veszi, amit a doktornő is felmászik a vizsgálóágyra és izzadt gumikesztyűs kezeivel simogatni kezdi Anna szintén verejtékben úszó testét, majd hirtelen a kislány elgyötört arca fölé hajol.
 
    -        Na kislány, remélem tetszett ez a kis játék! Most már ugye nincs kifogásod az ellen, hogy megcsókoljalak, édesem? – mondja ezt erősen zihálva a nő, majd először a kislány nyakát, arcát, még végül ajkait kezdi el vehemensen csókolgatni.
 
Anna pedig csak fekszik magatehetetlenül az ágyon teljesen kimerülve és csupán csendesen sírdogálva tűri, hogy megkínzója csókokkal bombázza ártatlan testét. Pár perccel később aztán, talán pont a szégyentől teljesen megsemmisülve Anna hirtelen eszméletét veszti. S bár a későbbiek folyamán még egy-egy pillanatra visszanyeri az eszméletét, az orvosi szobában folyó további cselekmények a sötétség homályába vesznek a kislány számára.
 
Mikor Anna végre végleg visszanyeri az eszméletét, már egy padon fekve találja magát egy kis parkban. Hirtelen felkapja a fejét és körülnéz, rájön, hogy teljesen egyedül van. Senki sincs a parkban és bár még kissé sajognak a végtagjai, most már szabadon tudja mozgatni őket. Épp ezért úgy dönt, hogy megpróbál felülni, ami természetesen sikerül is neki, viszont ezúttal is fáj egy kicsit a feje. A következő pillanatban aztán, nem törődve a fejfájásával Anna végignéz magán. Ekkor döbbenve rá, hogy valaki felöltöztette és idehozta őt a rendelőből. S ekkor ugrik be ismét néhány homályos kép a megpróbáltatásairól. Ám mielőtt belefeledkezhetne a zűrzavaros emlékképekbe, Anna észreveszi, hogy zoknija eltűnt és csupán mezítláb viseli kedvenc sportcipőjét. Ekkor viszont arra is felfigyel, hogy valami kilóg farmerja egyik zsebéből. Ezért hát benyúl a zsebébe és egy nagyobb címletű bankjegyet húz ki belőle, valamint egy cetlit, ami a bankjegybe volt begyűrve.
Anna először csodálkozva nézi a bankjegyet, majd a padon hátra dőlve a cetlin lévő szöveget kezdi el olvasni.
 
„Drága Anna! Remélem ez a pénz elég lesz, hogy pótold azokat a darabokat, amelyeket megtartottam közös játékunkból. Röstellem, de nem tudtam ellenállni azoknak az édes kis szuveníreknek… Csók!
                                                                                             Dr.    
Ui.: A tablettákból, amit a másik zsebedben találsz, mindennap vegyél be egyet!„
 
Ekkor ugyan még Anna nem érti mi is ez az üzent, de miután alaposan megvizsgálja ruházatát, rátalál a nadrágja másik zsebében az említett tablettákra, valamint arra is rádöbben, hogy zokniján kívül valaki az alsóneműjétől is megszabadította. Ekkor újabb képtöredékek villannak be a zavarodott kislány elméjébe, majd miután már végleg semmit nem ért az egészből, hirtelen összegörnyed és sírni kezd.


Vége 

                                                   
Boritokep by redkneesocks

Ez a történet pusztán kitaláció! A valósággal való bármilyen összefüggése pusztán a véletlen műve!
(A történet felkavaró részleteket tartalmaz! Saját felelősségedre olvasd el!)


Anna az orvosnál - 1. rész (F/g tickling story)


Írta: Red kneesocks


Anna émelyegve, kissé kábultan rogy le a rendelő előtti padra. Fáj a feje, valamint görcsös hasfájás tör rá rendszertelen időközönként. Igazából úgy érzi magát, mint akin épp átment az úthenger. Viszont nem tudja miért van ilyen rosszul. Igaz a tegnapi buliból nem sokra emlékszik. Valahogy minden olyan zűrzavaros és kusza ebben a pillanatban. De ez az émelygés és fejfájás egyre elviselhetetlenebb a számára. Ám ekkor hirtelen kinyílik az ajtó, és a nővérke kedvesen behívja őt a szobába. Anna pedig lassan feláll, és szép komótosan besétál az orvoshoz.
Az már megérkezésekor is világos vált számára, hogy állandó orvosa jelenleg szabadságát tölti, de azt érezte, hogy mindenképpen megkell, hogy vizsgálja őt egy orvos, bárki is legyen az illető. Hogy miért fontos ezt itt és most leszögezni? Csupán azért, mert amikor Anna a vizsgálóba belépve megpillantja a helyettesítő orvost, a váratlan meglepetéstől még a lélegzete is elakad egy pillanatra. Egyszerűen nem akar hinni a szemének. S bár a tegnap buliról, mint mondtam csupán halvány emlékfoszlányai vannak. Arra az egyre Anna tisztán emlékszik, hogy az íróasztal mögött, fehér köpenyben ülő nő tegnap szintén ott volt a bulin, néhány más, számára addig ismeretlen nővel együtt. Ugyan teljesen biztos, hogy ez az a nő, akivel tegnap bulizott, most még sem emlékezett a nő nevére. Így hát nem tudván mi tévő legyen, egyhelyben megáll a szobában kissé meggörnyedve a hasfájástól.
A doktornő is először csupán csak nézi a néhány lépésnyire tőle tanácstalanul, és enyhén eltorzult arccal ácsorgó lányt, majd elmosolyodik és így szól:
 
    -        Szia Anna! Hogy érzed magad? Úgy látom valami baj van! Fáj valamid kedvesem? – kérdezi megértő, de kissé aggódó hangon a kislányt, majd lassan feláll az asztaltól és elindul felé.
 
Anna hirtelen nem tudja mitévő legyen. Ugyan vannak fájdalmai, mégsem szeretné, hogy pont az a nő vizsgálja őt meg, aki tegnap még jól elszórakozott vele. Ezért fejét egyszerűen leszegve mered maga elé és gondolkodik, miközben az asszisztens visszaül a számítógépe elé, hogy előkeresse Anna orvosi anyagát.
 
Ekkor mivel más nem jut az eszébe, Anna hirtelen elkezdi levenni sportcipőjét, ahogy azt a tegnapi házibuliban is tette. Ő maga sem tudja ugyan, hogy miért teszi mindezt, hisz senki nem kérte erre, ő mégis megteszi, amolyan ösztönös reakcióként. Hiszen valahol legbelül ő is tudja, hogy erre előbb vagy utóbb úgyis sor került volna a doktornő jelenlétében. Miután gyorsan megszabadul sportcipőitől, Anna finoman elrúgja azokat maga mellöl.
Ebben a pillanatban a doktornő még mindig csak nézi ifjú paciensét, majd miután elégedetten végigfutott a szemével rajta, finoman megfogja a lány kezét és közel hajol hozzá, a fülébe súg valamit, amitől Anna szemei egy pillanatra kikerekednek és teste is megremeg. Igaz ennek a hirtelen reakciónak most nem a fájdalom az oka. Ezt követően viszont gyámoltalan hangon így szól:
 
    -        Fáj a hasam és a fejem! Émelygek és rosszul vagyok! – mondja szinte félve a kislány.
    -        Nocsak! És mitől fáj a hasikád? Talán valami rosszat ettél Anna? – kérdezi aggódó hangon a doktornő, majd a függöny mögött lévő vizsgáló ágyhoz kiséri ifjú paciensét.
 
Eközben az asszisztensnő sorolni kezdi a lánnyal kapcsolatos fontosabb orvosi információkat. Semmi különleges nem hangzik el a korábbi betegségek kapcsán, csak ami általában egy ilyen korú betegnél előfordul.
 
Ezután az asszisztens nő is odasiet, és együtt rakják fel, a jelen pillanatban meglehetősen gyenge fizikai állapotba lévő kislányt az ágyra. Anna természetesen nem tiltakozik ez ellen, hiszen ő is tudja, hogy most nincs értelme ellenkeznie. Megaztán halványan azért dereng számára, hogy a doktornő ellen amúgy sem lenne sok esélye a védekezésre. Még akkor sem, ha egyébként makkegészséges lenne e pillanatban. Így inkább csak magatehetetlenül elterül a fehér vizsgáló ágyon, átadva ezzel magát a szekatúrának. Mert abban az egyben teljesen biztos, hogy ezúttal nem a megszokott módon fogja őt megvizsgálni a helyettesítő orvos. Csupán abban bízik, hogy az asszisztensnő is a szobában marad a vizsgálat alatt, és így talán visszafogja magát, a tegnap még a társaságában féktelenül bulizó orvos.
Annát a hátára fekteti a két nő, majd lassan elkezdik levetkőztetni. Az orvos a már kissé viseltes pólójától és az izzadságtól nyírkos trikójától szabadítja meg a páciensét, még asszisztensnője a lány zokniját igyekszik levenni, ám ekkor a doktornő hirtelen megszólal.
 
    -        A zokniját hagyhatja, azt nem kell levenni! Inkább a nadrágjánál segítsen, fogja meg a szárát! – Adja határozottan utasításba az asszisztensének miközben gyakorlott mozdulatokkal pillanatok alatt kigombolja a kislány farmerját, majd egy egyszerű mozdulattal megemelve páciense derekát elkezdi letolni azt.
 
S bár a kislány ugyan magánál van, mégis erőtlennek érzi magát, így megsem próbál ellenállni. Csupán arra vár, hogy valaki enyhítsen gyötrő fejfájásán, valamint csillapítsa ezt az émelyítő érzést, ami azóta gyötri, hogy felébredt ma reggel.
Viszont a farmernadrágjától való megszabadításával egyidőben láthatóvá válik Anna világoskék alsóneműje, valamint vékony, de sportos lábai. S bár Anna egyik kezével megpróbálja eltakarni alsóneműjét a kíváncsi szemek elöl, mégsem tudja elrejteni azt a doktornő elött.
 
    -        Ó! Nézzenek oda! Milyen szép alsója van itt valakinek, és milyen szégyenlős a mi kis Annánk a mai nap! Sebaj, azért majdcsak megvizsgállak valahogy kicsilány! – Mondja mosolyogva a doktornő, miközben Annának rossz érzése támad.
 
Ám mielőtt bármit is kérdezhetne, a doktornő megragadja a kislány alsóját két oldalt, és egy pillanat alatt lehúzza azt egészen páciense térdéig. Ekkor Anna végképp azt érzi, hogy teljesen megsemmisült. Itt fekszik ugyanis egy ágyon szinte teljesen meztelenül, kiszolgáltatva. Kiszolgáltatva annak a nőnek, aki elött a legkevésbé sem akar meztelenül feküdni. Most mégis ez történik, és Anna pont ettől a nőtől kell, hogy várja fájdalmai enyhítését.
Míg Anna ezen gondolkodik, addig a doktornő és asszisztense előkészít néhány eszközt a páciens vizsgálatához, majd mindketten kesztyűt húznak. Ezt látva pedig Annát végleg elfogja a félelem. Retteg attól, hogy mit tehet vele a doktornő, így minden erejét összeszedve megpróbál felkelni a vizsgáló ágyról. Ám miután a két nő észreveszi a beteg szökési szándékát gyorsan visszafektetik őt az ágyra, majd finoman simogatva az arcát, igyekeznek megnyugtatni a kislányt, akinek ekkor ismét görcsölni kezd a hasa.
 
 
    -        Nyugalom kislány! Mindjárt adunk valamit, amitől jobban leszel!... 5 mg görcsoldót tablettában! – Nyugtatja a kislányt odahajolva hozzá, majd határozattan utasítja az asszisztenst, aki természetesen azonnal átnyújtja a kért gyógyszert.
 
Így a következő pillanatban már be is adhatja azt fiatal páciensének, aki erőtlenül nyeli le a tablettát.
 
    -        Így ni! Ügyes kislány! Most pedig szépen megvizsgáljuk mi is a baja ennek a lánynak! – Mondja vidám hangon a doktornő, miközben rámosolyog Annára.
 
Először a hasát tapogatja meg finoman, hogy érezze mennyire érzékeny. S bár a vizsgálat egyáltalán nem kellemes Anna számára, néhány perc elteltével csökken a fájdalom. Elkezdett hatni a tabletta. – gondolja magában a kislány, miközben érzi, ahogy a nő kesztyűs ujjai egyre lejjebb és lejjebb vándorolnak érzékeny testén. Ekkor viszont égető érzésre figyel fel a kislány az ágyéka körül. Olyannyira kellemetlen ez az érzés a számára, hogy hirtelen fel is jajdul, majd megpróbálja ösztönösen felhúzni a térdeit, amit az asszisztensnő sikeresen megakadályoz. Ezzel egy időben pedig az egyik kezével odakap a lábai közé, mintha csak védenie kellene testének ezen érzékeny részét valamiféle támadástól. Látva a kislány hirtelen reakcióját, a doktornő ismét megszólal.
 
    -        Na, látom nem jó valami!... Mi a baj Annácska? Fáj valami itt?
kérdezgeti a kislányt a doktornő, miközben óvatosan elkezdi vizsgálni az imént eltakart területet.
    -        Igen… éget!... Nagyon éget! – válaszolja elcsukló hangon, a fájdalomtól eltorzult arccal a kislány.
    -        Szóval ég a puncid kincsem?  Engedd meg, hogy megvizsgáljam közelebbről mi lehet a baj!... Ügyes kislány! – reagál a történtekre a doktornő, miközben egyik kezével lassan vizsgálni kezdi a nemiszervet.
 
Anna a kellemetlen érintésre reagálva, ismételten megpróbálja felhúzni a térdeit, valamint igyekszik teljes testével elfordulni a doktornőtől és asszisztensétől. Természetesen ezt egyikük sem hagyja, így gyorsan visszafordítják a kis pácienst a hátára. Ezzel is a tudtára adva a kislánynak, hogy itt és most ők irányítanak. Na, nem mintha egyébként máskor Anna irányítaná saját életét. Legtöbbször ugyanis kivan szolgáltatva mások akaratának. S ha ez még nem lennel elég Annának, az asszisztensnő ekkor finoman cirógatni kezdi a kislány zoknis talpait. Bizonyára azzal a szándékkal, hogy ezzel is csillapítsa a páciens heves reakcióit, és talán hogy elterelje nemileg a gondolatait az égető érzésről. Ez részben persze sikerül is, de ennek Anna nem feltétlenül örül, hisz a talpai még zokniban is rettenetesen csiklandósak. Így hát, más lehetősége nem lévén ismét harcba száll, hogy megvédje, a fájdalomtól már így is meggyötört testét az újabb kellemetlen támadástól. Kis teste megremeg, miközben megpróbálja elhúzni a lábait, kiszáradt ajkait pedig halk nevetés hagyja el.
 
    -        Óóó! Úgy látom itt valaki ma nagyon érzékeny, igaz kollegina? – reagál rögtön a történtekre a doktornő.
    -        He-he! Igen, úgy tűnik valakinek itt nagyon csiklandósak a talpai! Nem igaz Anna? – válaszol kuncogva, jókedvűen az asszisztensnő.
    -        Nocsak-nocsak! Csiklandós vagy Annácska? – kérdezi a doktornő a még most is kuncogó páciensét.
 
S bár a kislány nem válaszol a feltett kérdésekre, a jól hallható nevetése mindent elárul. Ez pedig mindkét nőnek nagyon tetszik, így ők is elmosolyodnak a kislány reakciói láttán. A kislány heves próbálkozásait a menekülésre viszont egyre nehezebben tudják visszaverni, ezért a doktornő úgy dönt, hogy itt az ideje leszíjazni az egyre inkább ficánkoló Annát. Néhány percnyi szünetet követően már fel is kerülnek Anna csiklóira és bokáira a vaskos bőrszíjak, amik erősen rögzítik őt a vizsgálóágy négy sarkához. Ezzel is megkönnyítve a doktornő számára, hogy tovább vizsgálja páciense érzékeny testét.
 
    -        Rendben! Kezdjünk valamit ezzel az égető érzéssel… Steril pálcát kérek! – szól a doktornő az asszisztensnőhöz, majd az eszköz segítségével finoman megsimogatja a kislány égő szeméremajkait.
 
Anna teste ekkor ismét összerezzen, de védekezésre ekkor már képtelen, hisz a szíjak erősen tartják őt kiszolgáltatott pozíciójában.
 
    -        Csiki-csiki-csiki!... Ez is csiklandozz Anna?... Mindjárt kész vagyunk drágám! – próbálja nyugtatni az ekkor épp nyöszörgő kislányt a doktornő.
 
Miután levette a kenetet a kislánytól a doktornő gondosan elteszi a pálcát, hogy később elküldhesse a levett mintát a laborba további vizsgálatok céljából.
 
    -        Ezzel készen is vagyunk! És most lássuk mivel is csillapíthatnánk ezt az égető érzést!... Steril csövet kérek és egy 500-as oldatot ballonban!... Most pedig kifogjuk mosni a puncidat, hogy megszűnjön az égető érzés, rendben?... Egy kicsit kellemetlen érzés lehet, de ígérem, gyorsan túl leszel rajta! – hangzik el a biztatás és az újabb utasítások a doktornőtől.
 
Két perccel később aztán már minden készen áll a tisztitásra, így a doktornő elkezdi szép finoman behelyezni a vékony steril csövecskét Anna legérzékenyebb testrészébe. Természetesen a meglehetősen kellemetlen inger hatására Anna arca fájdalmas grimaszt ölt, valamint hangos nyögéssekkel adja a jelenlévők tudtára mennyire kellemetlen is ez a procedúra számára. Szerencséjére néhány pillanattal később a fájdalom, amit érez, enyhülni kezd. A steril csövecske most megállt benne. Így Anna most feszülten figyel, és közben azon gondolkodik, mi jöhet még ezután.
 
    -        Rendben, kezdje el szép lassan pumpálni a folyadékot! – utasítja a doktornő az asszisztensét, aki ekkor lassan el is kezdi az egyik kezével ütemesen pumpálni a ballonból az átlátszó folyadékot, amely az apró csövön keresztül a tehetetlenül fekvő kislány testébe áramlik.
 
Anna ekkor még inkább meglepődik, mert egyáltalán nem erre számított. Néhány perce még azt gondolta, hogy majd pokoli kínokat kell majd kiállnia, ehelyett most kellemes meleg önti el törékenytestét, ahogy egyre inkább szétárad altestében az ismeretlen folyadék. A kislány ugyan nem érti mi is történik e pillanatban vele pontosan, de most először érzi azt, hogy nem bánja, hogy ebbe a kiszolgáltatott helyzetbe került. Egyszerűen élvezi, ahogy egész testében szétáradva lüktet ez a kellemes meleg érzés.
Ám alig, hogy kezdi megszokni ezt a furcsán bizsergető, de ugyanakkor kellemes érzést, hirtelen egy újabb inger tőr rá a semmiből, hihetetlen gyorsasággal, minek hatására egyre gyorsabban kezdi el venni a levegőt. Teste pedig lassan vonaglani kezd az ágyon, miközben Anna teljesen kimelegszik.
 Eközben a két nő mosollyal az arcukon elégedetten figyelik Annát, miközben gumikesztyűs kezeikkel finoman simogatják a vizsgálóágyon ide-oda kígyózó testet. De ez a kellemes érzés nem tart sokáig a kislány számára. Néhány perccel azután, hogy az utolsó csepp folyadék is beszivárgott törékeny testébe Annára hirtelen rá tőr a vizelési inger. Maga sem érti igazán, de hirtelen úgy érzi, hogy kifog törni bele egy Niagara méretű vízesés. S amennyiben ez megtörténik, akkor biztos, hogy mindkét nő kapni fog a nem kívánt aranyesőből. Amiből egyenesen az következik Anna számára, hogyha eddig nem is bántották őt, ezután a baleset után biztosan a fejét veszi majd a két nő. Különösen a doktornő, akinek arcán a kislány most is gúnyos mosolyt vél felfedezni.
 
    -        Ahh… Kérem…Kérem! Segítsenek!… Ohhh… Nagyon kell!... Már nagyon kell!... Mindjárt… Mindjárt be fogok pisilni! Nagyon kell pisilnem! – kezd elcsukló vékony hangon könyörögni a kislány.
    -        Ó nyugalom kincsem… mindjárt… mindjárt készen vagyunk! Próbáld még bent tartani egy kicsit, kérlek! – kérleli kedvesen a doktornő.
    -        De… De nem bírom tovább! Kérem hadd pisiljek… Nagyon kell… Siessen!… Kérem! – mondja ekkor már könyörögve, könnyező szemekkel, miközben azt figyeli, hogyan húzza ki belőle a doktornő a nem rég felhelyezett szilikoncsövecskét.
 
Amint ez a művelet megtörtént az asszisztensnő rögvest odatart egy női vizelőkacsát a kislánynak, még épp időben. Hisz ekkor tényleg akár egy sebesen zúduló vízesés tört elő a kislányból mindaz, amit eddig kínkeservesen igyekezett kicsiny testében visszatartani.
Igaz, az egész nem tart tovább egy-két percnél, Anna közben mégis úgy érzi, hogy már órák óta csak pisil és semmi jelét nem látja annak, hogy a vízesés csillapodna. Ám ekkor hirtelen mégis vége szakad a dolognak. Anna úgy érzi mostanra tényleg, teljesen kiürült. A fáradtságtól megszólalni sem tud. Pusztán felszik magatehetetlenül, leszíjazva az ágyon, és próbál egy kicsit piheni.
 
    -        Jól van kicsilány! Ügyes voltál!... Ezeket a mintákat vigye el a laborba, kérem! Mondja meg, hogy sürgős. – mondja a doktornő, majd az asszisztensnő sietve távozik a vizsgálóból kezében tartva a levett kenet és vizelet mintákat.
 
Miután a doktornő meggyőződik arról, hogy senki sem fogja őket zavarni a továbbiakban, kulcsra zárja a szoba ajtaját, majd elégedetten visszatér a kiszolgáltatott kis pácienséhez.
 
    -        Ó, kicsi Annácska! A tegnap este után tudtam, hogy hamarosan újra találkozunk. De őszintén bevallom neked, nem gondoltam, hogy szerencsém lesz ilyen hamar látni téged!... Ó, de te biztos nem emlékszel rám, igaz? Olyan ködös minden, igaz? No sebaj! Biztos vagyok benne, hogy hamarosan minden világossá válik a számodra!... Én pedig remekül fogok szórakozni veled, akárcsak tegnap este!... Viszont egy percig se aggódj, rendbe foglak hozni, miután ismét kiszórakoztam magam veled! Még ezeket a csúnya harapásnyomokat is eltüntetem rólad! – mondja a doktornő némi fölényességgel a hangjában miközben tovább simogatja az előtte fekvő kislány védtelen testét.
    -        Kérem… Kérem ne… Kérem, ne bántson! Bármit megteszek, amit csak kér! Csak ne bántson, kérem! – könyörög Anna alig hallható hangon a nőnek.
    -        Ó kincsem! Persze, hogy bármit megteszel nekem! Hiszen itt és most csak az enyém vagy! És hidd el… Én élvezni fogok minden egyes percet! – mondja nyugodt, lassú hangon a nő, széles mosollyal az arcán.
 
Ekkor a nő lassan elsétál a vizsgálóágy mellett Anna lábai irányába, közben pedig hosszú ujjaival „végigsétál” a kiszolgáltatott kislány leszíjazott lábán. Annának ebben a pillanatban villan be egy kép a tegnapi buliról, és arról, hogy mit is akar most vele tenni a doktornő. Ez a kép viszont olyan szörnyű, hogy Anna azonnal elsápad, majd hirtelen kapkodva veszi a levegőt, közben pedig ismét elkeseredett kísérletet tesz arra, hogy lebeszélje mindarról a doktornőt, amire ebben a percben készül ellene.
 
    -        Kérem… Kérem ne!... Bármit, csak azt ne!... Könyörgöm ne csinálja! Nem bírom ki! Könyörgöm… Kegyelmezzen!! – könyörög kétségbeesetten a kislány, miközben szemeiből kicsordul néhány könnycsepp, ahogy felemelve a fejét a nő után néz.
    -        Ó, úgy hallom eszedbe jutott valami kicsilány! De nyilván arra még nem jöttél rá, hogy bármennyire is könyörögsz nekem… Az engem egy cseppet sem hat meg, sőt!... Ami azt illeti, még kifejezetten élvezem is! Szóval könyöröghetsz nekem, amennyit csak akarsz kicsi Annám, úgysem foglak elengedni, amíg nem végeztem veled! – mondja a doktornő az áldozatának, ördögi kacaj kíséretében.
 
Ekkor már a kislány védtelen bokái elött áll, finoman simogatva a zoknis lábfejeket nagy kezeivel, és élvezve, mindazt a látványt, amit ekkor Anna remegő kisteste nyújt a számára. S bár ebben a simogatásban még semmi riasztó nincs, a kislány lábai percről-percre egyre jobban remegnek. Felfedve mindazt a félelmet, ami Annát e percben elönti.
 
    -        Kérem ne… Kérem ne… - könyörög tovább a kislány alig hallható hangon, miközben tágra nyílt szemekkel figyeli a doktornő kezeit.
    -        Látom félsz!... Félsz tőlem, igaz?... Rájöttél már, hogy mit fogok most veled tenni Annácska?... Nem hallom a hangod édesem! De egy cseppet se félj, hamarosan olyan hangos leszel, mint még soha! Ugye tudod mire gondolok… Hát persze, hogy tudod… A tested mindent elárul nekem! Hmmm… Amint látom, még mindig az a cuki kék kockás kiszokni van rajtad, amit tegnap is viseltél!... Talán elfelejtettél tisztát felvenni, vagy netán ez egy másik pár ugyanolyan zokni, kicsi lány?... Mert, ha elfelejtettél tiszta zoknit felvenni, azért bizony büntetés jár!... S vajon milyen büntetést találtam ki az én édes kicsi Annámnak?... Pontosan!... Igen Annácska… Pontosan azt, amit te annyira szeretsz! – mondja gúnyosan a nő, miközben ujjaival finoman, körkörös mozdulatokkal cirógatja a kislány zoknis lábfejeit.
    -        He-he-he… Kérem ne! Kérem ezt ne! He-he! Ne csikizzen… kérem!... Bármit megteszek, csak ezt ne!... Nagyon csikis vagyok! – könyörög tovább a leszíjazott lány, miközben lábfejeivel ide-oda kalimpálva igyekszik elkerülni a doktornő cirógató ujjait.
    -        Ó, Én ezt pontosan tudom!... És pontosan ezt is akarom!... Viszont nem válaszoltál a kérdésemre! De sebaj! Könnyen kideríthetem, hogy vajon ez még ugyanaz a zokni-e vagy sem… Csupán néhány rövid szippantás ezekből az aranyos kis zoknikból és mindjárt minden kiderül!... – ekkor a nő Anna lábfejeihez közel hajolva finoman megszagolja a kislány zoknijait.


A történet folytatódik.

                                                                                             
Candy OC1 by redkneesocks Tommy's Stories cover by redkneesocks

This story is a fiction!
 
Candy and Tommy at the Park (g/b tickling story)
 
Written by: Red kneesocks
 
The weather is sunny. Therefore Candy and Tommy decide that They’re going to walk to nearby Park. Because the weather is pleasant They’re walking in the Park and talking hand by hand. Tommy loves Candy so much. He would likes to see that She’s smiling and laughing, Candy’s laughing is beautiful. It's such as singing of  an Angel – Tommy is feeling it. After one hour walking Candy notices an empty bench under a huge Oak tree.
 
Candy: “Wouldn't you like to sit down for a minute?” – She’s walking to the bench and sitting down.
Tommy: “Okay, why not!” – He answers her.
 
The happy boy is following his girlfriend to the bench and sitting down next to her. Then Candy and Tommy are looking at each other like two pupils in love. But this isn't a big surprise.
 
Tommy: "This park is very nice, isn't it? We have a sunny day today! We need come here more often." – He says happily.
Candy: “Yes it is nice. What would you like to do?” – She looks at him and asks it curiously.
Tommy: "I don’t know… How about a little chat?... I like your shoes!" - He looks at her brown shoes.
Candy: “Alright, thank you for your compliment! What would you like to talk about? – She asks kindly.
Tommy: "You're very welcome! Well… How about a fashion? I know that You love the fashionable, bright colours, cool clothes and shoes as me!” – He answers happily and He touches her hand with his hand gently.
 
Then Candy notices Tommy’s hand on own hand and smiles at him and takes his hand. They sit down on the bench hand by hand next to each other. Some moments later, Candy is lifting up her one leg in the air and playing with her shoe.
 
Candy: “So, do you like my shoes? – She asks him on waggish smile on her face, and starts to unlace her shoe with one hand.
Tommy: "Yes I do, Your shoes are very nice! Are they new? Can I look at your shoes closer? I said, I love nice shoes too!" - He smiles shyly.
Candy: Thanks Tommy! Yes, they’re new! Your sneakers are cool too!... Here you are my shoe! Take care of it!” – She takes off her shoe and gives it to him while He looks at own sneakers too.
Tommy: "You're welcome! Oh... and Your shoe is made of leather, it looks like very comfortable! But it’s not surprised me! Don’t worry Candy, I take care of it!” – He answers with smile.
Candy: “He-he! I know it! You’re a very kind boy Tommy!” -  She giggles and blushes.
Tommy: "You're a very kind girl too, and maybe a little bit waggish, aren’t you? Do you like massage?" - He giggles quietly next to her on the bench.
Candy: “Yes, I like massage! Why?” – She asks him curiously.
Tommy: "Well…My friends are said, I'm a good masseur!" - He says it proudly.
Candy: “Really? I need to try out it? Which part of body are you good at massage?” – She ask him with big smile on her face.
Tommy: "Oh...Well, My specialty is the feet massage... especially in socks! But You know me very well Candy! I'm a real socks fan! By the way, your socks look like very cute, just you! Do you like cute socks Candy?" - He takes her hand and says a newer compliment to her.
Candy: “Eh... I like nice socks, but I’m not big fan of socks! I like to wear knee high socks! But… I’m glad you like my knee socks! Ohh, it’s very kind!” – She answers happily and wiggles her little toes in socks.
Tommy: "I see, but it isn't problem! Yes, I like them! I think You’re very pretty Candy! Oh, I can see your toes are wiggling in your socks! It’s cute! Do you know the child song, This little piggy went to market...? He-he!” - He shows kindness her.
 
This moment Candy is looking down her foot and smiling at her boyfriend’s compliment. Some moments later the little girl is looking back at Tommy with blushed face.
 
Candy: “Thank you for the compliment! I’m glad you like my dress! I love this dress too! He-he! Oh, yes, I know that song! It’s very funny song! *waves her feet*… and It seems to me that You're very interested in my toes, is it true? Would you like to massage my feet? You said that You’re good at it!” – She answers him on charmingly voice.
Tommy: "Ye-Yes!... I mean… I think, You have… So, You have very nice feet and yes, I’d love to massage them!" - He says shyly with stutter.
 
Candy puts her legs on Tommy’s lap, while He’s looking into her eyes surprisedly. After that Candy is leaning back comfortably on the bench.
 
Candy: “He-he! *giggles* Don’t be shy! Silly Tommy! He-he! I also like your idea! Well, Mr masseur… Do massage my feet, now! But be careful! My feet are very sensitive!” - She calms him with giggling.
Tommy: "Oh... Is your skin sensitive?... Perhaps, are you ticklish?" - He asks her with smiling and touches her foot gently.
Candy: “Well, I’m very ticklish! But I know, You’re more ticklish than me! Waggish Tommy boy! *wiggles her toes for teasing*”
Tommy: "Yeah, this is probably true! But, I love your ticklish wigglish little toes! You have five cute little piggies in this red knee sock! I love these piggies! Please tell me, where your other five cute toes are? Perhaps you hide them there, or not?" – He’s twisting Candy’s toes one by one gently and showing to her other shoe in his lap.
 
Some minutes later, Tommy is caressing her super soft socks on her foot.
 
Candy: “Ohh, It’s funny, but I like it! He-he-he! It tickles a little bit! He-he! You’re a bad boy Tommy! I’ll receive punishment you for this!” – She’s giggling while watching what Tommy is doing with her sole.
Tommy: "Oh-Oh! Somebody wants to punish me! Am I in trouble? Please Candy, don’t be strict with me! I’m not a bad boy!" - He says it funnily.
 
After that Tommy is drawing some circles on her feet by his one finger.
 
Candy: “HE-HE-HE-HE-HE!!!”  - She squeals charmingly.
Tommy: "Wow! I love your reaction Candy! Coochie-coochie-cooo...!" - He enjoys the game with her.
 
Tommy grabs his girlfriend’s ankles quickly and starts to tickles Candy on her heel by one finger.
 
Candy: “Oh no! Oh no! Oh no! He-he-he! Don’t tickle me! You lied to my face! He-he-he! I’ll be on your taw Tommy!” – She laughs and frolics on the bench and tries to pull her leg from Tommy’s lap.
Tommy: "He-he-he! It’s fun! Coochie-coochie-cooo! Where are your ticklish toes Candy?" - He’s ‘walking up’ on Candy’s sole by his fingers as a spider and playing with her toes gently.
Candy: EEEEEEK!!! Noooo!!! No!! It’s not fair!! He-He-He!! Not the spider tickle!! He-He!! Not my ticklish toes!! I’ll catch you Tommy! He-He-He!! I’ll give you back every ticklish touches, one hundred times! You won’t escape! He-He! I promise it!” – She’s shanking her foot, wiggling her toes and laughing louder at the same time.
Tommy: "Oh, I’m sure of it, you like it! Yes... I was sure in it and I wasn’t mistaken! He-he! These little piggies are so sensitive! Tickle-Tickle Tickle!... Oh, I love playing with them!" - He enjoys playing with her cute little toes in socks.
 
The ‘good friend’ is moving his small fingers from left to right on Candy's soles under her toes, after that Tommy is trying to dig his forefinger between her toes.
 
Candy: “HE-HE-HE!! EEEEEEEEEK!! PLEASE!! HE-HE!! DON’T SAWING MY TOES!! HE-HE-HE-HE!!” – She’s squirming quickly on the bench while laughing loudly.
 
Tommy is relish to watching Candy’s smiley face. Fortunately the two children are alone in this part of the Park, so nobody bother them during the play.
 
Tommy: "Poor little piggies! It seems to me They're so sensitive! Coochie-Coochie-Coo! *giggles* Oh, lovely Candy, I love your laughing so much! Do you like it too?" – The waggish boy is digging his finger again and again between all each toes.
Candy: “HE-HE-HE!! YEHEHEHEHEHEHEHEHES!! OOHHH PLEEEASE!! LET MY TOES ALONE!! HE-HE-HE!! HEEEY TOMMMMYY!! HE-HE-HE-HE!! I’LL TICKLE YOU TO DEATH!! HE-HE-HE!!” – She screams it to him.
Tommy: "Okay-Okay, I understood it! Honestly, I wouldn't be happy, if you tickled me to death! *giggles* Please, think of my family! I’m a poor little boy, who loves you so much! You’re a super sweet girl Candy! Okay listen, this is my last question, Are you ticklish here too? *jokes*" - He starts to unlacing Candy’s shoe on her other foot, and He listen to her funny reaction.
Candy: “Yeees! Hey big boy! Don’t unlace my shoe! You’re a naughty kid Tommy! I’ll catch you!” – She escapes her shoeless foot and kicks Tommy’s legs with it gently.
 
Then two children are fighting with each other on the bench under the majestic Oak tree. Of course Candy and Tommy are doing it playfully. This fight is a joke between of them.
 
Tommy: "Oh, I think, You haven’t given up it yet! *laughs* But, You're ticklish everywhere! He-He-He! I love playing with you! C’mon, Laugh-laugh-laugh me little Candy!... Oh, that’s it! Here it comes...! I got them! I got your both shoes Candy! I won! He-he-he…! I won!"- He laughs with Candy while He’s taking off her last shoe with an effort.
 
This moment Candy is relaxing a little and taking some deep breaths. In the meantime Tommy is putting down his girlfriend’s shoes next to the bench.
 
Candy: “Alright tough guy! You wanted it! I’ll be on your taw! Are you ready Tommy boy! Come here… Tell me, where your weak spots are, Tommy!” – She says it firmly and grabs Tommy’s arm with one hand.
 
Then the refreshed girl is pulling up her upper body with a hand on the bench. Some moments later Candy is holding back Tommy’s arm and She begins to poke the tough guy’s sensitive side under his arm. Suddenly Tommy jumps on the bench, laughs and tries to protect his side with his free hand.
 
Tommy: "Yikes! Hey! Hey no! He-he-he! Please don’t… Don’t poke me! Ohhh no! Don’t poke my side! He-he-he! Candy! Please, not there! He-He-He! Your finger… It tickles me! Wow! He-he-he! Hey, not my side! I’m ticklish there, Candy! Don’t tickle me! My side is very sensitive! He-he-he-he! Please let me go! He-he-he-he! Candy! Please! He-he…!" - He laughs loudly and begs her while two lovers are wrestle with each other.
 
Candy: “Wow, What's the matter Tommy boy? How do you say? So, Are you ticklish on your sides? Hmm… Here and here… and… here too!! Tickle-tickle-tickle! My Tommy has a super ticklish upper body! He-he-he! I have caught you!”
 
Candy is playing piano on her laughter boyfriend’s side with her quick fingers. During this time Tommy is tiring to keep his balance on the bench.
 
Tommy: "Yeeeesss!! He-He-He!! Oh noo… My sides… are very ticklish!! He-He-He-He!! Please, don’t poke me! It’s not fair!! He-He!! I’m very ticklish there!! He-He-He!! Okay-Okay!! You have caught me!! He-He!! Please no more!!” – He laughs loudly and finally He lost his balance.
 
Tommy is lying down the bench, what Candy notices and She’s attacking the full of her suffer boyfriend’s upper body mercilessly.
 
Candy: “Yes-Yes-Yes! Here are my fingers coming Tommy! You’re in big-big trouble tough guy! *giggles* Or would you like to call you ticklish guy? Hmmm… Cooochie-coochie-cooo… Ticklish Tommy boy! You’re doing it well! Laugh at me!” – She continues tickling his super sensitive body and plays with him.
Tommy: “Wow!! He-He-He!! No more!! It’s tickle me!! He-He-He-He!! Please, not my tummy!! It’s too much!! He-He!! Please Candy!! Stop it!! He-He!! Don’t tickle my neck!! He-He-He-He…!!” – He laughs and laughs desperately.
Candy: "Oh no Tommy! I haven’t stopped it yet! I said it to you! I’ll give back every ticklish minutes for you!... You wanted it! But I have a good news for you, I know your special nickname Tommy! He-he! Yes-yes! Your mother told me it!" – She looks in his eyes and smiles at him.
 
After that She’s tickling Tommy more on his extremely ticklish armpits without mercy. Candy enjoys looking her boyfriend’s sincere reaction and loves listening Tommy’s loud laughing.
 
Tommy: "HE-HE-HE!! WOAH!! HE-HE-HE-HE!! NOT MY ARMPITS!! HE-HE-HE!! PLEASE NO MORE!! HE-HE-HE!! I DON’T TAKE IT ANYMORE!! HE-HE-HE-HE!! I’LL DIED!! HE-HE-HE…!!” – He’s laughing with roar, lying on the bench.
 
After some minutes real intensive tickling Candy finally leaves Tommy alone and They sit back on the bench hand in hand, and the two lovers children are laughing more quietly under the huge Oak tree at the Park.

Boritokep by redkneesocks

Ez a történet pusztán kitaláció! A valósággal való bármilyen összefüggése pusztán a véletlen műve!
(A történet felkavaró részleteket tartalmaz! Saját felelősségedre olvasd el!)


Az ismeretlen férfi játéka a 081-es bábuval


2. rész


 Írta: Red kneesocks

 

 


Az egyik nő hirtelen egy vödör vizet önt a fiú nyakába, aki ettől váratlanul felébred. A 081-es bábu ekkor riadtan néz körbe. Ekkor döbben rá, hogy még mindig ugyanazon a barátságtalan helyen van, ahol az ájulás elött. Mindössze annyi változott, hogy most már nem a hátán fekszik a kínpadon, hanem a hasra fordították, amíg nem volt magánál.
A fiú ekkor sírni kezd. Nem érti miért történik vele ennyi szörnyűség, nem érti miért teszik ezt vele, és hogy miért nem térhet vissza a családjához és élheti tovább ártatlan, gyermeki életét. Ám ekkor a nő hirtelen megszólal:
 
    -        Hallgass! Különben megbüntetlek! Megértetted 081-es? – kiabál rá a nő keményen, majd odafordul az ismeretlen férfihez.
Az Öné az áru! Élvezze ki, amíg még lehet! – mondja nyugodt hangon az ügyfélnek. A férfi nem szól semmit, csak bólint egyet.
 
A nő ezután kisétál a helyiségből a vödörrel a kezében. Ám a fiú csak ekkor veszi észre, hogy meztelenül fekszik, leszíjazva a műbőrborítású asztalon. Minden ruhájától megszabadították, még a fehérneműjétől is. Így mostanra tényleg teljesen kiszolgáltatottá vált. Ettől a felismeréstől pedig ismét sírni kezd, valamint arcát igyekszik eltemetni a fekvő alkalmatosságba, hogy még véletlenül se hallja meg a nő a sírását.
Eközben az ismeretlen férfi odasétál a leszíjazott zsákmányához és egyik kezével finoman simogatni kezdi annak érzékeny bőrét. Lentről felfelé haladva simogatja játékszerét szépen lassan, miközben csitítani próbálja a fiút. A fiú észlelve a dolgot, felkapja a fejét és könnyes szemekkel a férfire néz.
Egy teljesen átlagos, jól öltözött férfit lát maga elött, akiről első pillantásra senki sem mondaná meg, ha szembe jönne vele az utcán, hogy egy igazi szörnyeteg. Nem, nem, ez egy teljesen kétköznapi fickó a külseje alapján. Akivel összefuthatunk egy üzletben, a buszmegállóban, vagy épp egy hivatalban. Semmi furcsa, semmi feltűnő nincs rajta. Ha csak azt nem vesszük figyelembe, hogy miközben finoman simogatja a fiút kissé zihálva veszi a levegőt.
A fiú nem érti, hogy mitől zihál ennyire a férfi. Úgy gondolja, talán rosszul van a férfi és ezért veszi a levegőt olyan furcsán.
 
    -        Jól van? Minden rendben? Jól érzi magát? Kérem engedjen el, hadd segítsek! Ha elenged, hívok segítséget! Kérem, engedjen el! Nem akarok itt lenni! Kérem…! – kérdezi a fiú, miközben sírva könyörög a szabadulásáért az ismeretlen férfinek.
    -        Cccccsssittt! Azt nem lehet! Még nem járt le az időnk! De ígérem… ha jó leszel… vigyázok rád! Hmmmm… Szép vagy! Hmmmm… Nagyon szép! Meglátod, jól fogunk szórakozni! Csak úgy, mint eddig! Hmmm…! – próbálja nyugtatni a fiút elcsukló hangon.
    -        Mi? Miért teszi ezt velem? Mit akar tőlem? Maga volt, aki az előbb megcsiklandozott? Mit akar velem megint tenni? Kérem, ne bántson! Kérem ne csikizzen tovább! Nem bírom, ha csikiznek! Kérem, ne bántson! Könyörgöm! – könyörög tovább síró hangon a fiú, miközben legbelül tudja, hogy semmi értelme könyörgésnek, hisz a férfi nem fogja öt elengedni, sem pedig megmenteni.
 
Keserű tapasztalata ez már a fiúnak az itt tartózkodása alatt, ezen az igen barátságtalan és elzárt helyen. Ahol sok más gyerekkel együtt öt is fogva tartják, miközben csupán árucikknek tekintik őket. S úgy adják-veszik őket, akár egy autót a használtautópiacon. Csupán azzal a különbséggel, hogy itt minden névtelenül zajlik, és senki nem kapja vissza pénzét, ha végül mégsem tetszik neki a kiválasztott áru. Ha valaki mégis panaszkodni, vagy netán fenyegetni merné a szervezetet. Könnyen egy mély gödörben találhatja magát, elásva. Így nem meglepő módon az üzlet virágzik, persze teljes titokban.
Ekkor viszont a férfi ismét megszólal.
 
    -        Ne sírj édesem! Ne sírj! Mert abból csak bajod lesz! Csak feküdj nyugodtan! Bízz magad csak rám, és minden rendben lesz! Mit szólnál hozzá, ha én is levenném a ruháimat akár csak te? Örülnél neki? Ugye örülnél? Mond, hogy örülnél… - mondja kéjes hangon a férfi, miközben szép lassan elkezdi kigombolni az ingét.
 
A fiú eközben könnyes szemmel nézi a férfit és bólogatással tiltakozik a férfi terve ellen.  Aki látva fiú ellenszegülését szúrós tekintettel nézi áldozatát, így a fiú félve a férfi bosszújától végül megadja neki azt a választ, amit hallani szeretne.


    -        Igen… Örülnék… - mondja halk, szipogó hangon, majd elfordítja a fejét, hogy ne is lássa, mit csinál a férfi mellette.
    -        Helyeesss! Ügyes fiú! – válaszolja halkan a férfi, miközben tovább vetkőzik.
 
Miután a férfi is teljesen meztelenre vetkőzött, kezeivel tovább simogatja játékszere ártatlan testét. Van, mikor épp csak hozzáér a fiúhoz, máskor pedig határozott mozdulatokkal masszírozza őt, megint máskor igyekszik ujjaival alaposan feltérképezni a fiatal test összes érzékeny pontját. Amitől a fiú újra és újra elneveti magát, miközben fedetlen teste menekülni próbál az ismeretlen férfi kezei elöl. Mindez persze hiábavaló fáradozás, hiszen a szíjak nem engedik elmenekülni a fiút. A férfi pedig tovább gyönyörködik áldozata gyönyörű testében. Feszülten figyeli a fiút, akár egy művész a készülő művét alkotás közben. Ám ekkor valami hirtelen megváltozik, a férfi közel hajol a fiúhoz és egy apró csókot hint annak selymes bőrére, majd rögtön megismétli a tettét, majd ismét. S bár a fiú pontosan tudja, mit csinál a férfi, mégsem szól egy szót sem. Csupán némán tűri a történéket, ami nem meglepő, hisz jelenlegi helyzetében úgy sem tehet semmit ellene. Ugyan kiabálhatna, de azzal csak annyit érne el, hogy mind az ismeretlen férfit, mind pedig őrzőit alaposan felbosszantaná. Aminek nem venné semmi hasznát, hisz még azt sem tudja, mit tenne vele a férfi, ha felmérgesítené. Viszont eddigi tapasztalatai szerint nem szerencsés felpaprikázni egy vendéget, mert akkor biztos durvább dolgokat tesz az áruval, mint egyébként tenne.
Eközben a férfi egyre furcsábban veszi a levegőt, ahogy egyre érzékenyebb területekre téved a kezével a fiú testén. Akinek teljes teste ekkor hirtelen megfeszül. Nem akarja a férfi kezét ott érezni, ahol jelenleg simogatja. Nem akarja azt sem, hogy ajkaival többször megérintse védtelen testét.
De hiába minden erőfeszítés, minden könyörgés és elsuttogott ima. Az ismeretlen férfi végül lassan felmászik a fiúhoz a fura fekvő alkalmatosságra és megteszi azt, amire egész ez idáig csupán csak vágyakozott.
Mikor végez a fiúval, a fiú már ismét ájultan fekszik leszíjazva.
 
Két nappal később. Dénes, azaz a 081-es bábu mesél.
 
Még mindig zúg egy kicsit a fejem a két nappal ezelőtt történtektől, no meg a fenekem is sajog még. De az orvos szerint már jól vagyok. Na persze, hisz őt ezért fizetik fogvatartóim. Nekik én nem számítok semmit, csupán a pénz számít, amit rajtam keresnek! De hagyjuk is ezt, a lényeg, hogy most itt vagyok. S hogy hol vagyok? Hát a barátaim közt, akikkel együtt játszunk, hülyéskedünk ezen a szörnyű helyen. Hogy kik a barátaim? Néhány sorstársam, akiket szintén azért hoztak ide, hogy pénz keressenek elrablóinknak. Hogy hányan vagyunk? Hadd nézzek csak körbe!... Hát, most a szobában kb. lehetünk úgy 20-an, de lehet hogy vagyunk 30-an is! Szóval most elégé zsúfoltan vagyunk. Én is inkább csak leheveredtem ide a fal mellé pihenni. Most nincs kedvem játszani, nincs kedvem semmihez! Most mindenki hagyjon békén!
Persze itt sem mindenki a barátom, de azért mi kölykök igyekszünk összetartani a bajba, hogy valahogyan túléljük ezt a poklot. Viszont akárcsak a normális, kinti életben, itt is mindenkinek megvan a helye a közösségen belül. Vegyük csak azt a szobát, ahol én lakom. Hatan vagyunk egy szóbába, egy nálam két évvel idősebb lány a szobaparancsnok, aztán ott van még a velem egyidős ikerpár, valamint egy fiatalabb fiú és egy szintén vele egyidős kislány.
Hiába vagyok én is fiú, mivel én vagyok az egyik legkisebb és leggyengébb a szobában, ezért mindenki velem szórakozik.
Szerencse a szerencsétlenségben, hogy elég népszerű vagyok a vendégek körében, így a durva verésektől megkímélnek a szobatársaim, nehogy kárt tegyenek bennem, ám így sem könnyű a helyzetem. Társaim igyekeznek minden alja munkát velem végeztetni, és ha épp úgy tartja kedvük, akkor jól meg is szivatnak.
Ám ekkor valami váratlan történik, valaki váratlanul zongorázni kezd zoknis talpaimon. Amitől azonnal felkapom a fejem és hátra pillantok, miközben igyekszem elhúzni a lábaim a piszkálodó ujjai elöl.
 
    -        Hé! Ne piszkálj!... Ja, hogy te vagy az! Tudod, hogy nem szeretem, ha talpaimat piszkálják! – mondom ezt a hátam mögött térdelő szobaparancsnokomnak.
    -        Tudom hát! De ne nyafogj kismajom! Ne feledd ki a parancsnokod! Azt teszek veled, amit akarok! Most pedig lássuk a popsidat! – mondja a lány, majd egy határozott mozdulattal lerántja rólam a rövidnadrágot.
 
Eközben megérkezik a többi szobatársam is, hogy megnézzék, mit csinál velem a szobaparancsnok a fal mellett. Na, ne gondoljátok, hogy azért jöttek, mert aggódnak értem, nem erről szó sincs, csupán engedelmes szolgaként követik a parancsnokukat. Hátha szüksége van valami segítségre velem szemben, nem mintha valaha megpróbálnék ellenkezni a parancsnokkal. Hisz Ő sokkal erősebb nálam, és én egy lányt amúgy sem ütnék meg soha. A lány ekkor épp az az alsómat tolja le a bokámig, majd így szól a többiekhez.
 
    -        Fogjátok le a kismajmot!... Húzzátok szét a lábait!... Ez az, tartsátok meg így!... Nyugi kismajom! – adja ki az utasítást a két évvel idősebb lány, amit a többiek szó nélkül végrehajtanak.
 
Így most épp négyen fognak le a fal mellett hasalva kissé szétterpesztett lábakkal. A parancsok eközben egyik kezével finoman elkezdi vizsgálgatni a pucér fenekem, majd megszólal.
 
    -        Fáj a popsid kismajom?... – kérdezi kissé gúnyos hangon. Én szólni sem tudok a szégyentől, csupán bólogatok felé, hogy igen. Eközben a lány tovább nézegeti a hátsom.
 Hát… Jól megdurrantott az a szemét… az egyszer biztos! De semmi vész, mindjárt segítek rajtad kismajom!... Ne mozdulj, mindjárt visszajövök! – mondja a lány, majd felkell a földről és elindul az egyik őr felé.
 
Hiszen mint mindig most is örök vigyáznak ránk a szobában, illetve inkább arra, hogy se magunkba, se pedig egymásba ne tegyenek kárt az áruk, amíg együtt vannak.
Szóval, amikor felemelem a fejem a szőnyegről látom, hogy a szőkehajú lány odasétál az egyik őrhöz és valamiről beszélgetni kezdenek. A parancsnokom valamit magyaráz a nőnek, közben pedig az ajtó felé mutogat, majd hirtelen a szőke lány elmosolyodik és következő pillanatban váratlanul megcsókolja a nőt. Ezután még rövid ideig beszélgetnek, majd az őr lassan kisétál a szobából. A lány pedig ott marad a szoba másik végében és csak az ajtót figyeli. Néhány perc elteltével a nő visszatér és odasétál a szobaparancsnokomhoz, majd ismét rövid beszélgetés következik kettejük között.
Messze vagyok tőlük, így semmit sem hallok a beszélgetésből, csupán annyit lehet látni, hogy az őr titokban valamiket átad a szőke lánynak, aki ettől ismét elmosolyodik, majd közelebb hajolva egymáshoz ismét elcsattan egy röpke csók kettejük között. Ezután a parancsnokom lassan visszaindul felém kezében tartva azt a néhány dolgot, amint az imént az őrtől kapott. Félúton felém a lány még visszanéz a nőre és rámosolyog. Ám az rögtön látszik, hogy a mosoly, amit az őrzőjének mutat, nem őszinte. Sokkal inkább egy kényszeredett mosoly, amit az ember időnként magára erőltet, ha épp arra van szüksége egy kellemetlen helyzetben.
Végül aztán visszatér hozzám és letérdel mellém a szőnyegre, majd ismét megszólal.
 
    -        Na, itt is vagyok! Szerencsére megszereztem, amire most szükséged van! De sokba fog még neked ez kerülni kismajom! Most pedig lazítsd el a feneked, amennyire csak tudod! – mondja kedves hangon a szőke lány, miközben egyik kezére felhúzza a túlméretes gumikesztyűt, majd egy kúpot vesz ki a csomagolásából.
 
Halva a kicsomagolás hangját, reflexből felkapom a fejem és megpróbálok hátra nézni. Ám a kezeimet lefogó két szobatársam gyorsan reagál a történtekre és megakadályozzák, hogy hátra fordítsam a fejem. Ekkor már érzem, hogy hamarosan történi fog valami és én most sem tehetek ellene semmit.
 
    -        Nyugi, nyugi kismajom! Nem lesz semmi baj, csak lazíts!  Ti pedig segítsetek megemelni a fenekét egy kicsit, és tartsátok erősen! – adja ki az utasításokat a lány, aminek hatására a lábaimat fogó két szobatársam elkezdi magam alá tolni a lábaim, miközben továbbra is terpeszben tartják őket.
Én pedig már ellenkezni sem merek, csupán igyekszem ellazítani testem, ahogy azt a parancsnokom kérte az imént. Így végül félig térdelő pozícióba kerülök a szőnyegen, amitől egy kissé kiemelkedik pucér fenekem.
 
    -        Ez az! Így marad! Tartsátok meg! – szól a lány, majd egy gyors mozdulattal igyekszik szétfeszíteni a fenekem, majd hirtelen belém dugja a kúpot, amit az imént kicsomagolt.
 
Olyan mélyre dugja belém a gyógyszert és ezzel együtt az egyik ujját, amennyire csak tudja. Ettől a fájdalmas és kellemetlen érzéstől persze azonnal felsikoltok, majd szinte azonnal el is hallgatok.
A lány még vagy egy percig bennem tartja gumikesztyűs ujját, míg végül nagyon lassan kihúzza. Ekkor valamivel enyhül a fájdalom a fenekemben, majd valami hideget érzek a hátsomban.
Ezután a parancsnokom lecsavarja egy kis tégely tetejét, majd a még tiszta gumikesztyűs ujjaira vesz egy kicsit a tégelyben lévő krémből. Ezután finoman, lassú mozdulatokkal igyekszik bekenni a fenekem, belülről kifelé haladva. Ettől valami egészen különleges, kellemes érzés önti el az egész testem.
Hirtelen felnyögök, testem is egy kissé remegni kezd. Ez az egész egyszerre kellemes és kellemetlen érzés a számomra. Hisz egy nálam csupán két évvel idősebb lány foglalkozik a fenekemmel, miközben amit tesz, sikeresen enyhíti a fájdalmam. S valljuk be a két nappal ezelőtt történtek után ez most tényleg felemelő érzés.
 
    -        Aaaahhh… Kérlek… ne hagyd abba... Csináld még Aaahhh... – szólok elcsukló hangon, szinte alig hallhatóan.
    -        Na azért ennyire ne éld bele magad kismajom! Majd akkor élvezheted, ha fizetsz érte… mint mások! Na, ebből elég! Húzzátok fel rá az alsóját és a gatyáját! Addig én keresek ennek egy kukát! – veti oda a többieknek szinte gúnyosan, majd elindul keresni egy szemetest az elhasznált gumikesztyűnek.
 
Ekkor az egyik szobatársam – valószínűleg az ikerpár egyik tagja lehet – elengedi az egyik lábam, majd fogja az alsóm és minden teketóriázás nélkül felhúzza azt az érzékeny hátsómra. Ettől persze azonnal felkiáltok és megpróbálok elmenekülni a fájdalmas helyzetből. Ám ekkor hirtelen rácsap valaki az alsóval fedett fenekemre, amitől ismét felkiáltok. Ezután érkezik egy újabb csapás az érzékeny területre, amitől most már nem csak felkiáltok, de csendesen sírdogálni is kezdek a szőnyegen elterülve.
A többi gyerek közül ekkora már többen felfigyelnek rám és nevetni kezdenek. Én pedig nem tudok mit tenni ebben a kiszolgáltatott helyzetben. Csak fekszem tehetetlenül, várva a következő ütést az érzékeny hátsómra. Ám mielőtt célba érne a következő ütés, a parancsnokom éppen visszaér hozzám és félbe szakítja fenekelésemet, majd rákiabál bántalmazómra.
 
    -        Te meg mit csinálsz ezzel a szerencsétlennel?! Azt mondtam, hogy öltöztessétek fel! Vagy netán azt szeretnéd, hogy én fenekeljelek el téged?! Tűnj innen! – mordul rá a szobatársunkra, egyértelműsítve ezzel minden jelenlévőben, hogy ki is a parancsnok.
 
Ekkor mind a bántalmazom, mind pedig a többi gyerek hirtelen otthagy engem, csupán a lány marad mellettem, aki ekkor egy gyors, ugyanakkor óvatos mozdulattal adja rám vissza a rövidnadrágot. Én csak halkan sírok, szólni sem merek, csak figyelek, hogy most vajon mi fog történi.
 
    -        Így ni, készen is vagy kismajom!... Fejezd be a sírást! Nem bírom a síró kölyköket, felidegesítenek! – mondja határozottan a szobaparancsnok.
 
Ezt követően a lány leül a lábam mellé szőnyegre a szoba falának dőlve, én pedig igyekszem szót fogadni és abbahagyni a sírást, de ez nehezen megy, mivel nagyon sajog a fenekem. Röviddel ezután végre abbahagyom a sírást, de még mindig hangosan szipogok, miközben az egyik kezemmel igyekszem alaposan megmasszírozni érzékeny hátsómat. Közben a parancsnokom senkitől sem zavartatva az ölébe veszi a lábaim.
 
    -        Nicsak! Nicsak! Mit találtam!... Húúú de cukik ezek a zoknik!... Na, befejezed végre a szipogást kismajom?... Vagy megvárod még kezelésbe veszem ezeket a cuki kis mintákat a zoknidon?... Ohh, úgy tűnik, itt valaki nagy bajba kerül hamarosan! *kuncog* - mondja kissé gúnyolódó hangon, miközben ujjaival alig érezhető módon kaparászni kezdi a mintás talpaimat, egyiket a másik után.
 
Ekkor természetesen azonnal kuncogni kezdek, és ismét megpróbálom elrántani a lábaimat, persze sikertelenül. De ez nem is csoda, hisz mindketten tudjuk, hogy mennyire érzékeny vagyok, még zoknin keresztül is. Így nem meglepő, hogy az első finom érintés után azonnal kuncogni, majd ficánkolni kezdek a szőnyegen fekve, miközben fejemet felemelve a földről azonnal hátra nézek.
 
    -        Neee… Kérlek… Ne csináld!... he-he-heee… Ez nem ér! Tudod, hogy nem bííírom… Ha csikiznek! He-he-he! Kérlek, nee… he-he-nee csikizz! – kérlelem őt szinte nyávogó hangon, miközben újra és újra elnevetem magam beszéd közben.
    -        Ne nyávogj már te! Te egy kismajom vagy, nem kismacska! Különben is… mondtam már, hogy Én vagyok a parancsnok és azt teszek veled, amit csak akarok!... És Én most ezt akarom… azt akarom, hogy nevess!… Te nyávogós kismajom! He-he, nevess kismajom! Na gyerünk, hadd halljam! – förmed rám nevetve a lány, miközben tovább játszadozik kiszolgáltatott zoknis talpaimmal.
 
Ettől a furcsa kis játéktól persze én egyre hangosabban nevetek, miközben mindent elkövetek azért, hogy valahogy kikerüljek ebből az igen csak kiszolgáltatott helyzetből, ami persze már nem újdonság a számomra, hisz egész itt tartózkodásom alatt ez határozza meg a mindennapjaimat. Egyszerűbben megfogalmazva, amióta itt vagyok ezen a szigeten, egyik kiszolgáltatott helyzetből kerülök a másikba, anélkül, hogy akár a legapróbb dolgot is tehetném ellene. Persze ez a reménytelen kiszolgáltatottság nem csak rám jellemző itt. Itt minden gyerek azt teszi és úgy, ahogy azt a fogvatartóink megmondják nekünk. Életünk minden percében figyelnek minket, én legalább is mindig ezt érzem, amióta idehoztak. S ha ez még nem lenne elég, akkor még mások szekálását is el kell viselnem. Például, mint most is, ebben a pillanatban, amikor a saját szobaparancsnokom zongorázik a rettenetesen csiklandós talpaimon, miközben nevetve, sőt egyenesen kigúnyolva figyeli vergődésemet. Mintha csak élvezné azt, hogy gyötörhet engem, és tényleg, szerintem élvezi is!
 
    -        He-he-he! Neee! He-he! Kérlek… neeee! He-he-Héj! Ne csikizz! He-he-he-he! Elééég! He-he! Nem…neeem bíroooom! He-he-he! Ne csikizz-Ne csikizz… Ne csikizd a talpam! He-he-he! Elééég! He-he-he! – könyörgök hangosan, miközben gyermeki nevetésem szép lassan megtölti a szobát.
 
Természetesen kínzómat, vagyis a lányt egy percig sem hatja meg őszinte könyörgésem, így tovább folytatja a talpaimmal folytatott játszadozását a falnak támaszkodva. Továbbá, ahogy ez lenni szokott jónéhány gyerek felfigyelt még a műsorszámomra, így nem csoda, hogy mások is elkezdtek nevetni a szobában. No persze, nem mindenki magától nevet, akad olyan is, akit mások kényszerítettek arra, hogy kövesse a példámat. Ha akarja, ha nem. Így nem meglepő módon nagy hangzavar kerekedik a szobában, de ezt senki sem bánja, mert ha bánná, akkor valószínűleg ugyan úgy járna, mint én a szőnyegen vergődve, miközben egyre hangosabban nevetek. Persze most is akadnak jópáran, akik szívesen beszállnának gyötrésembe, de a parancsnokom ezúttal nemet mond nekik.
 
    -        Hagyjátok békén! Ő az ÉN játékszerem! Keressetek magatoknak mást, akivel szórakozhatok! – szól a többiekre a lány, ellentmondást nem tűrően.
 
Itt és most senkivel nem akar osztozni rajtam. Kezdettől fogva úgy bánik velem, mintha a tulajdona lennék. Pedig nem is az ő tulajdona vagyok, sőt itt minden gyerek egy valakinek a tulajdona, a mádámé! Mi, egymás közt csak így emlegetjük azt a nőt, aki ezt az egész bűnszervezetet és vele együtt ezt a földi poklot is irányítja. Persze senki sem tud róla sokat, leginkább csak legendák és szóbeszédek keringenek róla. De erről majd máskor mesélek, most úgyis épp a sarkaimat vette célba a parancsnokom az ördögijen ügyes és gyors ujjaival. Amit annyira utálok!
 
    -        Há-Há-Há!! ÁÁÁ!! Neee!! Há-há-he-he-há-há!! A SARKAIM!! Há-há-há!! A sarkaimat neee!! He-he-he!! Ne csikizzz!! He-he-he!! Ott neee!! He-he-he!!... – könyörgök tovább nevetve, miközben egy apró könnycsepp csordul ki a szememből.
    -        Csiki-csiki-csiki! Ó, mi a baj kismajom? Ugye nem gáz, ha egy kicsit megkapargatom a sarkaidat? Hiszen olyan aranyosak ebben a kis zokniban, igaz? Csiki-csiki-csiki! Jaj de csikis ez a kis majomsarok! Igaz kismajom? He-he-he!... – ingerrel tovább a lány pedig pontosan tudja, hogy ez teljesen felesleges, hisz már a legkisebb érintés is hangos nevetést vált ki belőlem.
 
Ahogy az ilyenkor lenni szokott a rögtönzött különszámomra nem csak a többi gyerek, de a ránk felügyelő őrök is felfigyeltek. De szerencsénkre nem nézik rossz szemmel, ami történik, hisz ha így lenne már rég egy büntető helyen találnánk magunkat a lánnyal. Viszont ez most nem így van, sőt ami azt illeti, jelen pillanatban minden őr ránk szegezi a tekintetét. Mintha csak várnának valamire, miközben mosolyogva figyelik a vergődésemet. Talán arra kíváncsiak mikor tőrök meg végleg a szobaparancsnokom kezei között. Ha ez így van, akkor már nem kell sokat várniuk, mert ami a zoknis talpaimat jelen pillanatban éri, az egyre elviselhetetlenebb. De ez nem is annyira meglepő, mivel az egyik legérzékenyebb gyerek vagyok a jelenleg fogvatartott gyerekek közül. Miközben hangosan nevetek és őrülten vergődök a szőnyegen egy főnök lép be a szobába, amitől az összes őr hirtelen újra a feladatára koncentrál. Valami történt, hisz váratlanul sugdolózva beszélni kezd hozzám a lány.
 
    -        Tarts még ki egy kicsit!... Kibírod!... Már nincs sok hátra! – buzdít további nevetésre alig hallható hangon.
 
Na de nem kell engem külön bíztatni, mikor megállás nélkül szántja végig a zoknis talpaimat, miközben fel s alá mozognak vékony ujjai rajtam. Én meg közben az egyik kezemmel folyamatosan azon dolgozom, hogy ne itt és most mindenki elött áztassam el magam. Az ugyanis nagy szégyen lenne, még így elrabolva is.
Ám ekkor a nő, aki az imént bejött, hirtelen odaszól a szobaparancsnokomnak.
 
    -        132-es! Elég lesz a szórakozásból! Szegyék össze magukat, a 081-est pedig kisérje ki wc-re! A többieknek sorakozó és irány az ebédlő!  Akit öt perc múlva is itt találok, azt Én magam fogom kezelésbe venni! Világos semmirekellők?! – Adja ki hangosan, már-már ordítva a nő, majd lassan kisétál a szobából.
 
Így történik minden. Mindenki rohamtempóban igyekszik összeszedni magát és megtalálni a helyét a sorba. Időközben a szobaparancsnokom is befejezi gyötrésemet és így szól.
 
    -        Egész jól csináltad kismajom! Még a végén kiderül, hogy egész hasznos kismajom vagy! – mondja vidáman a lány, miközben lassan feláll a földről.
    -        He-he… Uhhh…Uhhh… Hogy-Hogy érted azt, hogy hasznos? – kérdezek vissza zihálva, miközben Ő a karomat megragadva megpróbál felállítani.
    -        Nem érdekes! Felejtsd el, amit mondtam kismajom!... Most pedig gyere… Siessünk ki a wc-re mielőtt összecsinálod magad nekem! – válaszol, miközben minden erejét összeszedve igyekszik segíteni nekem.
 
Végül nagy nehezen összeszedem magam és felállok, így a botjaimat a kezembe véve igyekszem szaporázni a lépteimet és megcélozni a legközelebbi mellékhelyiséget. A lány pedig szorosan követ közben pedig kinyit minden ajtót, ami az utunkat állja. Így ha az utolsó pillanatban is, de sikerült elkerülnöm a bajt.

Benny by redkneesocks

Benny
 
Part 1


Written by Red kneesocks


Benny is a little boy, who loves all kind of chocolates and every entertainments. His mother Carrie tells about him that Benny is a ’naughty bunny’, who loves to get in trouble. Therefore Benny gets funny punishments for this reason very often. These ’punishments’ always finish with loud laugh every time!
 
Have a good fun!
 
---------------------------------------------------------------------------------------------------------


Benny is a cute little boy, who comes home from the kindergarten with his mother. Benny is very happy now, because today is Friday, so the weekend is here. On weekends the little boy loves watching his favorite cartoons all day. The big TV is in the livingroom, where Benny can sit on the huge comfortable sofa, to watches tv programme. But before He takes up the sofa, Benny is slipping out to the kitchen, because He’d like to eat a chocolate bar a short time before He and his family have dinner. While his mother is cooking the dinner, Benny is stealing along to the pantry carefully and without noises. Of course His mom Carrie notices that his waggish son’s stealthy going to the pantry. Carrie can see that Benny is swiping a chocolate into the pocket of his jeans. The mother starts to giggle quietly, but she doesn’t say anything, She’s only cooking on.
After Carrie is cooking of the dinner for her family, follows her son to the livingroom, who is just watching a cartoon on the TV. Then Carrie notices a chocolate spot on Benny’s cheeks. Carrie has a little smiles on her face, - little smear boy – She’s saying in herself and sitting down on the sofa next to her son.
 
    -        What are you watching on the TV? – She asks her son kindly.
    -        A cartoon, mommy! – The boy answers quietly while He’s watching the programme and playing with hands.
    -        I see!... and… Do you love it? – She asks him on a waggish smile on her face, because She has a devilish plan.
    -        Yeah, I love it! This is the best cartoon! – He says it cheerfully.
    -        Imagine Benny! A chocolate bar is missing from the pantry! – She tells the news her son.
    -        Really? That surprises me! – He pretends to be astonished and hides the paper of chocolate bar in his pocket.
    -        So, don’t you know where it is? Hmmm… Perhaps a ghost took away it… Or this waggish ghost ate it before dinner!... What’s your opinion, hunny? – She asks her son with smile on her face.
 
Benny knows that his mom knows what’s happened to the chocolate, therefore He’s looking at his mom and smilling at her.
 
    -        I don’t know who’s the ghost! – He answers with a big smile on his face, while He’s cleaning his cheeks with a hand.
    -        He-he! Sorry Benny boy! But it’s too late! I know perfectly, who’s the ghost in the house is! – She tells with laugh.
    -        No! No! No mommy! He-he-he! I’m not the ghost! He-he-he! I’m not the ghost! – He laughs on his lovely voice.
 
The mom catches his son’s leg and lifts up it to the air while They’re laughing loudly.
 
    -        Give me your leg! He-he! Where is the waggish ghost? He-he! I’ll find the truth! He-he! What do you think Benny, where the ghost put the chocolate? – She asks her son in a laughing voice.
    -        He-he-he! I don’t know! He-he-he! Mommy! Let me go! He-he-he! – He replies with laugh while He’s watching what his mother is doing with his leg.
 
Benny becomes very excited when He feels his mother holds his leg in the air and She takes a Benny’s shoe with other hand carefully and smiles at Benny.
 
    -        Let’s see these shoes first! Oh, your new sneakers looks very nice, aren’t they? I love my Benny boy! – She explores her son's new white shoes.
 
Benny knows well that He’s in big trouble, but it’s too late. His mother has caught him. Benny is excited, because He knows what will his mother’s next step. He’s right. Benny can see that his mother starts to unlace his new sneakers.
 
    -        Yeah mommy, you’re right! This is my new sneakers and I love them! But You bought them last week! Didn’t you remember that! He-he! You’re silly mommy! He-he! You forget everything, mommy! He-he-he! – He replies to her happily with smile on his face. After that He starts to mock her jokingly.
    -        He-he! I’ve caught you! He-he! Hey, could I hear you well? Are you mocking me Benny? He-he! Really? He-he! Were you thinking over it thoroughly? Well, if you’re so brave! He-he! Let’s see your shoes! What do you think, I find in it? - She asks him with giggle.
    -        He-he! Hey mommy! He-he-he! It’s not fair! I only answered you! He-he! You didn’t remember that! He-he-he! It’s not my mistake! He-he! You’re silly mommy, not me! He-he-he! – He mocks more his mother for fun.
 
Then Carrie’s taking off her funny son’s shoe very slowly. At first Benny’s heel appears from the shoe.  They're smiling at each other.
 
    -        Sorry honey! It’s too late! He-he! You know the rule! He-he! You’re a little devil! He-he-he! Oh, look at this! I can see something in your shoe! Oh, It’s very interesting, isn’t it? He-he! It seems to me that I have found a treasure! He-he! Yes-yes-yes! He-he-he! I found it! – She tells with smile and giggles.
    -        He-he-he! But…But! I wasn’t bad boy! So it’s not fair! He-he! Don’t take off my shoe! He-he! Anyway, it's too small for you! He-he! My sneakers are too small for you mommy! He-he-he! You’re really funny mommy! He-he! It’s my foot in sock! He-he-he! It’s not a treasure! He-he! You’re a joker! He-he-he! You’re a really big joker mommy! He-he! – He giggles at her loudly.
    -        Oh really? Am I silly, yes? He-he! Is this your last word hunny? He-he-he! Okay, You wanted it! He-he! Let’s peels off this nice shoe! He-he! Oh yes, I can see it! He-he! I can see it! He-he-he! – She continues taking off her son’s sneaker very slowly, while She’s giggling.
 
Finally, Carrie takes off her son’s new shoe carefully. In this way, Benny is wearing only one shoe with a white ankle sock on the other foot. Then Benny has a big smile on his face.
 
    -        Victory! He-he! I took my treasure! Yeah! He-he! – She says it happily.
    -        He-he-he! I said, it’s my foot! He-he! Your tresaure is my stinky foot! He-he-he! – He answers with laugh.
    -        You aren’t right hunny! I'll convince you that it's a treasure! Let’s peel off this small sock! – She says it kindly while peeling off Benny’s sock.
 
Benny looks that his mommy takes off the sock from his ankle slowly. The little boy feels He can’t escape from this situation. His mother throws down his ankle sock on the floor.
 
    -        Well honey! I think you know what’s happened. Where’s the chocolate Benny bunny? Hmmm? It’s your last chance! Who ate the chocolate before dinner, hmm? – She asks him slowly, but kindly while She’s looking at her son’s bare foot in her hand.
 
Suddenly Carrie smiles at her lovely son and starts to move her fingers in the air. The mother’s fingers are closer and closer to Benny bare sole. Benny is very excited, He’s thinking of telling the truth his mum, but at last change his mind.
 
    -        He-he! No! I don’t know! I don’t know anything! Perhaps We really have a ghost, who’s sweet-toothed! But I don’t know him! He-he! – He answers with waggish smile on his face while He’s watching how approaching his mother’s frolic fingers.
    -        Are you sure hunny? Did you think it over? I don’t think so! Let me see your other shoe! Hmmm, while I’m taking off your other shoe and sock you get a little time and I’m waiting for your final answer! – She looks straight in her son’s eyes and speaks slowly with wide smile on her face.
 
At the moment Benny starts to giggle, because He knows what’s the next. – He feels the consequences of it.
 
    -        Please mummy! He-he! Please don’t do that! He-he! Trust me! He-he-he! I don’t know the chocolate thief ghost! Please! He-he! Please don’t take off my shoes and socks! He-he-he! I’m innocent! – He begs for her with giggle.
    -        He-he-he! What? Are you innocent? He-he-he! Don’t joke with me Benny bunny! Everybody knows who's the biggest rogue in the surroundings! He-he-he! – She tells it on laughing voice.
    -        He-he! Why? I’m always a good boy! He-he-he! Okay-okay! Maybe this isn't entirely true, but I’m not a naughty kid! He-he! Please don’t call here the tickle monster! He-he-he! - He explains it with giggle.
 
Then Carrie takes off her son’s other white ankle sock very slowly.
 
    -        I can see, You have found out the truth You’re in a big trouble! Hmmm, but it’s too late Benny! You’re a bit late Benny bunny! Don’t be afraid of it honey, I don’t call her here! He-he! Do you know why not?... He-he-he! Yes-yes-yes! I can see that you know the answer!... The Tickle Monster is here! He-he-he! She has caught you! He-he-he! You can’t escape! He-he-he! – Carrie jokes with her son and throws away Benny’s other sock too.
    -        Oh-oh nooo! He-he! Here is the Monster! He-he-he! Here is the Tickle Monster! He-he-he! Help! The monster has caught me! He-he! – He giggles and He resigns himself to his fate.
 
Then Benny finally is leaning back on the sofa. Actually the little boy gives up convincing his mother that He didn't steal the chocolate bar. Therefore Carrie draw her son closer to herself. Although Benny doesn't want to admit the truth, so He's silent and smiles back at his mother. In the meantime Carrie starts to carees Benny’s bare soles with one hand gently while holds back to her son to pulls away those cute little feet from her other hand.
 
    -        Don’t escape! You’re mine here and now! Wow! Somebody has two ticklish little feet, isn’t it, honey? Hmmm, these bunny paws are very sensitive! Are you ready Benny bunny? Here comes! Here comes! THE TICKLE MONSTER! – She plays on his bare soles with her fingers.
 
Carrie is lifting up Benny’s both bare ankles in front of her face. She can see that her son’s cute little toes are wiggling in the air. She’s moving up and down her finger on Benny’s ticklish soles over to make him laugh.
 
    -        You know I love playing with teensy-weensy toes! Yes! Yes! Yes! They’re very cute! Ahh, I already know what are you playing with them! I think you know this game! – She says it mysteriously with wide smile on her face.
    -        He-He-He! It’s not fair! He-He! I know it, but it’s not fair! He-He-He! I won't take it! The tickle monster’s favorite game is ’This little piggie…’! But my feet are so ticklish! He-He-He! So, it’s not fair! Please mommy leave me alone! I didn't do anything! I’m innocent! He-He-He! – He begs his mother with a smile from ear to ear.
    -        Sorry honey, but the life isn’t fair sometimes! Yes, I know it exactly! But this is the perfect time to laugh! Yes, You’re right Benny! Mommy monster’s favorite game is that! He-he! Are you innocent? Perhaps one goat on a cabbage field, is it right? No Benny, You’re a waggish bunny as always! – She answers him.
 
Then Carrie continues to play with her fingers on Benny’s bare soles. From now on Benny is laughing louder while He’s smiling at his mother.
 
    -        He-He-He!! Nooo!! He-He!! It’s not fair!! He-He-He!! Mooommy!! He-He!! Don’t tickle me!! He-He-He!! I’m noot a buuunny! He-He-He!! I’m Beenny boooy!! He-He-He!! – He tells it and laughs loudly.
    -        But yes! You’re my super cute bunny and I love you so much! Tickle-tickle, Benny bunny! Where are your piggies? Where are they? Ohh, They’re here! Are you ready, Benny bunny? – She asks him cheerfully.
 
At the moment Carrie starts to sing this rhythm.
 
    -        This little piggy went to market… - She moves his big toe gently.
This little piggy stayed at home… - She plays with his second toe.
This little piggy had roast beef… - She picks Benny’s third toe carefully.
This little piggy had none… - She plays with his cute fourth toe.
And this little piggy went... – She tells it on kind voice.
"Wee wee wee" all the way home... – She tickles his bare foot while smiles at him.
 
In the meantime Benny is squirming on the sofa, and having a good laugh.
 
    -        Oh, Benny bunny is jumping on the sofa! You know the rules bunny, it’s not allowed at home! The waggish bunny deserves punishment! The tickle monster mommy loves punishing her little Benny bunny! And… The tickle monster knows the most useful punishment for the laughter bunny! Do you know what’s that? – She speak to him kindly.
    -        He-He-He!! Nooo!! Nooo mooore!! Noooo moooore tickling!! He-He-He!! That’s TICKLING!! He-He-He!! I’m jumping…!! He-He-He!! Because you’re tickling…!! He-He-He!! Meee!! He-He-He!! Please no more!! He-He-He!! – He laughs louder and his body jumps faster and faster on the sofa.
    -        But the tickling is the most useful punishment for the little Benny bunny! Tickle Time!! Tickle-tickle-tickle! Don’t squirm! You can’t escape bunny! Tickle-tickle-tickle! You’re mine Benny bunny! Hey, I love your laughing! Where is the chocolate? Coochy-coochy-cooo! Where is the chocolate bar! Tickle-tickle-tickle! Where did you hide the chocolate? – She asks him and continues tickling.
 
To be continued…

 

Benny

The waggish boy’s name is Benny. He’s a cute little boy, who loves all kind of chocolates and every entertainments. His mother Carrie tells about him that Benny is a ’naughty bunny’, who loves to get in trouble. Therefore Benny gets funny punishments for this reason very often. These ’punishments’ always finish with loud laugh every time! :D

A detail:

    -        Victory! He-he! I took my treasure! Yeah! He-he! – She says it happily.

    -        He-he-he! I said, it’s my foot! He-he! Your tresaure is my stinky foot! He-he-he! – He answers with laugh.

    -        You aren’t right hunny! I'll convince you that it's a treasure! Let’s peel off this small sock! – She says it kindly while peeling off Benny’s sock. 

Benny looks that his mommy takes off the sock from his ankle slowly. The little boy feels He can’t escape from this situation. His mother throws down his ankle sock on the floor.

    -        Well honey! I think you know what’s happened. Where’s the chocolate Benny bunny? Hmmm? It’s your last chance! Who ate the chocolate before dinner, hmm? – She asks him slowly, but kindly while She’s looking at her son’s bare foot in her hand.

Suddenly Carrie smiles at her lovely son and starts to move her fingers in the air. The mother’s fingers are closer and closer to Benny bare sole. Benny is very excited, He’s thinking of telling the truth his mum, but at last change his mind.

    -        He-he! No! I don’t know! I don’t know anything! Perhaps We really have a ghost, who’s sweet-toothed! But I don’t know him! He-he! – He answers with waggish smile on his face while He’s watching how approaching his mother’s frolic fingers.

                                                                                                                                                "
Ps. 
The original photos aren’t mine!

Loading...

deviantID

redkneesocks's Profile Picture
Interests
Benny by redkneesocks

Benny
 
Part 2
 
Written by Red kneesocks
 
Benny is a little boy, who loves all kind of chocolates and every entertainments. His mother Carrie tells about him that Benny is a ’naughty bunny’, who loves to get in trouble. Therefore Benny gets funny punishments for this reason very often. These ’punishments’ always finish with loud laugh every time!
 
Have a good fun!


-------------------------------------------------------------------------------------------------------------
 
At the moment She grabs her son’s other ankle and pulls Benny’s leg closer. Benny is laughing but He doesn’t speak. Then something comes to Carrie’s mind.
    -        Oh mommy knows The Itsy-Bitsy Spider! It’s a lovely little spider! Where don’t you know I find it accidentally? Ohh, wait a minute! It comes here! It’s climbing here! Let’s singing for the Itsy-Bitsy Spider! I’m sure that Benny bunny knows this lovely little song! Here comes…
 
The itsy-bitsy spider…
Climbed up the water spout…
Down came the rain…
And washed the spider out…
Out came the sun…
And dried up all the rain…
And the itsy-bitsy spider…
Climbed up the spout again… - She’s singing the song while playing with her fingers and tickling his other bare sole.
 
While his mother is singing the song, Benny is watching her fingers and waving with his restrained foot a little bit. After singing his mother continues the playful spider tickling on Benny’s both bare feet. Therefore Benny laughes out loud.
They’re enjoying this moment, their cheerfulness fills up the living room completely. In the meantime Benny is trying to extricate his unprotected ankles from his mother’s hands. But His mother is clever with her hands and She’s holding back them successfully.
 
    -        No! No, Benny bunny! This won't succeed! Don't try it! Your plan fall through! I’m the Tickle Monster, and the monsters are stronger than the ticklish little bunnies! You know it very well! Yes-yes-yes! The itsy-bitsy spider stay with us until I found what I’m looking for! Me and the itsy-bitsy spider have a lot of freetime! So Benny bunny, where the chocolate is? – She continues his interogation and laughing with her son together.
    -        He-He-He-He! I’m nooot a buuuunyyy! He-He-He! I’m Beeennyyy booooyy! He-He-He! I hateee the iitsyy-biitsyy spiiideer! He-He-He! It tiickleeesss meeee! He-He-He! I dooon’t knoooow whereee is iiit! Stooop! He-He-He…! – He’s laughing, begging and squirming hopelessly.
 
Then Carrie stops her ticklish game with Benny’s sensitive bare soles suddenly and starts to pantomime with her two fingers. She’s wiggling her two fingers as if they can speak to Benny.
 
    -        Please, Benny bunny! Tell us, where that chocolate bar is? Please! Please! Please! Be good bunny boy! Tell us the true! Where is the chocolate? – She keep saying it over and over again and her two fingers are moving slowly behind his bare feet.
    -        No! I don’t tell the true you! You’re bad fingers! I don’t say anything! I’m a tough guy! I endure to the end! – He says it with big smile on his face.
    -        Okay Benny, You wanted it! Then this tough bunny gets on my magical bus! Here is coming my magical bus! The bus starts off his trip and...
 
The wheels on the bus go round and round, round and round.
The wheels on the bus go round and round, all day long! – She’s singing the new song while drawing some circles on Benny’s bare soles with her forefinger.
 
The wipers on the bus go swish swish swish, swish swish swish.
The wipers on the bus go swish swish swish, all day long! – She's wiping her son's soles with her forefinger as the wipers are working on a bus’ windscreen.
 
In the meantime Benny is enjoying the newer game with his mother, therefore He’s watching what She’s doing with her forefinger and laughing loudly. Carrie continues the funny song and playing on with her finger.
 
The horn on the bus goes beep beep beep, beep beep beep.
The horn on the bus goes beep beep beep, all day long! – Then She’s poking Benny’s cute little toes one by one gently.
 
Beep beep beep! Oh, I love these piggies horn! Beeep beeep beeeep! I love these toes are a horn! Beeep-beeeeep! – Carrie loves playing with her Benny bunny’s little toes all day long.
 
The driver on the bus says move on back, move on back, move on back.
The driver on the bus says move on back, all day long! – Then the mother’s fingers are running down on her son’s bare soles to his heels.
 
These are very ticklish moments for Benny boy, because the bare skin on his little soles is very sensitive. So, He’s laughing louder while trying to rescue his unprotected bare feet, but all attempts are unsuccessful.
 
The conductor on the bus says fares please, fares please fares please.
The conductor on the bus says fares please, all day long!
 
Hey honey! Do you have a bus ticket or a bus pass, hmmm? Did you buy it Benny? Or are you a fare dodger on my magic bus, hmmm? You didn’t want to pay the trip on my bus, is it right honey? Where is your money Benny bunny? Maybe it’s here or here… Where is your money dear fare dodger? – Carrie is tickling her son on his sides with her quick fingers after that her fingers are moving up to Benny’s armpits. His mother is digging her fingers to Benny’s ticklish armpits. She’s looking for his hidden money there. But She’s finding lots of sweet laugh only, because Benny is incredibly ticklish on his armpits.


    -        HE-HE-HE-HE!! IT’S NOT FAIR!! HE-HE-HE!! I DIDN’T WANT TO TRAVEL ON YOUR TICKLE TORTURE BUS MOMMY!! HE-HE-HE!! PLEASE STOP!! HE-HE!! PLEASE NOT MY ARMPITS!! HE-HE!! IT’S NOT FAIR!! HE-HE-HE!! I DON’T HAVE ANY MONEY!! HE-HE-HE!! I SPEND ALL MY MONEY ON SWEETS!! HE-HE-HE!! PLEASE DON’T TICKLE MY ARMPITS!! HE-HE!! I DON’T WANT TO GO BY YOUR TICKLE BUS!! HE-HE-HE-HE…!! – He’s laughing insanely and begging for mercy.


    -        Oh, I know it well! But We haven’t finished my journey yet on my magical bus, so…
 
The Benny bunny is traveling on the bus ha-ha-ha-ha, ha-ha-ha-ha…!
The Benny bunny is traveling on the bus ha-ha-ha, all day long! – She’s tickling his sides again and her fingers are walking down to his bare feet.
 
His mommy says Tickle-tickle-tickle, Tickle-tickle-tickle…!
His mommy says Tickle-tickle-tickle, all day long! – Then Carrie is moving all her fingers on her son’s bare soles again.
 
The mommy says I love you, I love you, I love you…!
The mommy says I love you, all day long!
 
Yes, yes, yes! The mommy loves her Benny bunny!
The mommy loves him, all day long! – Carrie is sending some small kisses to her son’s bare soles.
 
The people on the bus go up and down up and down, up and down.
The people on the bus go up and down, all day long! – Then She’s walking with her fingers up and down on Benny’s ticklish soles again and again. As a result of this Benny is shaking his body on the sofa and laughing desperately.
 
    The wheels on the bus go round and round, round and round.
    The wheels on the bus go round and round, all day long! – She’s drawing more circles with her fore finger on his ticklish bare soles.
     
    Then mother and her son collapse under exhausting playing and laughing together.
     
They laughed together loudly and it was wonderful pastime fun, Carrie goes back to her first question.
 
    -        Well Benny bunny, did you know, where the chocolate bar is? Tell me the truth! Or else… - She starts to caress Benny’s toes with her fingers gently.
    -        No! It was enough! Stop mommy! I said, I don’t know, where the missing chocolate is! *giggles* Please, don’t tickle me again! *wishpers* - He answers his mother quietly on giggle voice.
    -        Well, if it was enough tell me the truth! It’s high time to tell the truth, Benny bunny! Where is the chocolate bar? The Tickle Monster starts to lose her patience and this what means telling the truth immediately? – She smirks at him.
    -        Yeeeess, that’s right! I think… that chocolate bar is in someone’s tummy! – He answers it kindly with waggish smile on his face.
    -        Oh, so your opinion is that the lost chocolate bar is sitting in someone’s tummy, right? – She responds to him while carressing her son’s bare little toes in her lap.
    -        Yes, it’s right! *giggles* Please don’t touch my toes! *giggles* My toes are very ticklish! – He tell it with giggle.
    -        Oh, don’t worry honey bunny! They’re in a safe place in my lap! *smirks* So, if you’re right somebody made disappear the chocolate in his tummy before dinner in our house. Hmmm, I find it very interesting! The strange thing is I had never thought of it. How many people or bunnies do you know honey, who can do this? – She asks with wide smile on her face.
    -        Eventually, I know a fearful monster who has a sweet tooth! She loves all kinds of sweets! For example, She loves cakes, bonbons, chocolates, my sweet toes, *giggles*my super ticklish feet, my knees, my thights *giggles* my stomach, my sweet neck, my cheeks *giggles* my nose, my sweet ears ohh and my little fingers! She loves her chocolate filled bunny, who I’m! – He says with waggish smile on his pretty face.
    -        Woah! Really? Who is this sweet-toothed monster Benny bunny? – She asks him with laugh.
    -        He-he-he! Really, you don’t know who’s that? Hey, don’t tickle my toes! You’re that! He-he! You’re that sweet-toothed big monster mommy! You’re silly mommy! He-he-he! You love your chocolate bunny, whose name is Benny! He-he-he! – He laughs again while his mother is tickling his cute toes with her fingers.
 
Then Carrie is tickling her son’s bare feet from toes to heels systematically.
 
Five minutes later after tickling, Carrie tickled her lovely son’s super ticklish soles thoroughly, the tickle monster left her ’victim’. Although the mother finished Benny bunny’s ’skinning’, their cheerful mood are remaining.
In the meantime Benny is playing with his free legs in the air in front of his mother face. Which She's trying to catch, and his mother is smiling back at him.
 
    -        Heey Mooommy! Don’t catch my legs! It’s not fair! You’re much stronger than me Mommy! Leave me alone! – He whines her and send tapping towards his mother’s face.
    -        Yes it’s true! I’m stronger because I always eat everything! I’m so strong… Hey Benny, don’t be silly!... Hey-hey! Don’t kick me! It’s not nice, bunny! *protects herself* Do behave Benny! You’re a waggish bunny again! Stop it or else… I’ll bite your feet! – Carrie reply to him happily.
    -        But You said a chocolate bar has plenty of energy, and I kick you mommy, because you’re bad monster!  I’m a big hero and I’m defeating you! I’m not waggish bunny, I’m the big Benny, the big hero!... *fights* Hey! Don’t eat my feet Mommy! Hey-hey! I’m your son, hero Benny, not your roasted bunny! These aren’t the same! MOMMY MOONSTER! Don’t bite  my sensitive feet! He-he-he! Don’t eat my toes! He-he! MOOOMMY! – He begs, while He tries to ’fight’ with his mother.
    -        Well honey! Maybe You’re right! Really… You’re a big, an invincible hero… A hero, who is extremely ticklish… with tasty feet! He-he! Yum-yum-yum! Ohh, these toes are very delicious! Yum-yum-yum! – She speaks to him very slowly, while She catches his foot and starts to play with it.
 
This time it seems that Carrie is eating her son's small toes. As a result of this, Benny is laughing again with amazing power. Carrie is listening to her son’s cute laugh with happily.
 
    -        Noooo!! He-he-he!! Not my toes!! He-he!! It’s toooo much!! He-he-he!! Please Moooommy!! Pleeease!! He-he-he!! Don’t eat meeee!! He-he!! Ohhh, I’m not… I’m not… I’m not a disssh! He-he-he!! Don’t biiite meee!! He-he-he!! Pleease Mooommy!! I’m not deli… delici…*falter* I’m not tastyyy!! He-he-he!! Nooo mooore!! He-he!! Stooop it! He-he-he…!! – He tries to escape and laughs and He begs desperately.
    -        Sorry honey! Your mommy monster is very hungry! So, I’m eating your feet now! Yum-yum! Ohh these toes are so sweet… and these heels too! Yummy, these bunny’s heels are so soft! Yum-yum-yum! Mommy's stomach will be full with this delicious bunny meat! It’s so yummy! – She continues the game and imitating the eating.
 
Then Benny begins to crawling down from the sofa to the floor. He feels that it’s the lastest chance that He can escape from his hungry tickle monster's hands.
 
    -        He-He-He!! SOMEBODY HEEELP MEEE!! He-He-He!! This monster will eat meee!! He-he-he-HELP!! He-He-He!! My Heeeels! He-He!! MOOOMMY!! DOON’T EEEAT MYY HEEELS!! HE-HE-MY HEEELS ARE TIICKLIISHH… NOT TAASTY!! HE-HE-HE!! I’M NOT A MAIN  COURSE, MOOMMY!! HE-HE-HE!! – Poor little boy is screaming with laughing while slipping down.
    -        Ohh, It looks like that Benny bunny’s heels are as ticklish as delicious! Don’t worry sweet bunny! I'll finish the eating soon, but now… I'm tasting your arches a little bit, I'm sure that their flavour is fine! Yum-yum! – She taunts him playfully.
 

To be continue...

                                   

           

Comments


Add a Comment:
 
:iconcaptainquirk5:
CaptainQuirk5 Featured By Owner Edited Oct 30, 2018  Hobbyist Digital Artist
Thanks again for all the steady faving of my works... and  the other stuff I post too. :happybounce: 
Reply
:iconredkneesocks:
redkneesocks Featured By Owner Oct 30, 2018
You're very welcome again!
Reply
:iconcaptainquirk5:
CaptainQuirk5 Featured By Owner Oct 4, 2018  Hobbyist Digital Artist
Thank you for watching and all the faves.
Reply
:iconredkneesocks:
redkneesocks Featured By Owner Oct 4, 2018
You're very welcome!
Reply
:icondeviantmx:
deviantMX Featured By Owner Sep 10, 2018
thanks for the fav
Reply
:iconredkneesocks:
redkneesocks Featured By Owner Oct 3, 2018
You're welcome.
Reply
:icondannyjensen:
DannyJensen Featured By Owner Aug 8, 2018
I'm sorry for not responding to our rp's old friend. :( 
Reply
:iconredkneesocks:
redkneesocks Featured By Owner Oct 3, 2018
Never mind.
Reply
:icongnilkcitxd:
GnilkcitXD Featured By Owner Jul 25, 2018  Professional Digital Artist
Yo thanks 4 faving bro ! 
Reply
:iconredkneesocks:
redkneesocks Featured By Owner Jul 27, 2018
You're welcome! :)
Reply
Add a Comment: