A szurke felhokbol makacsul zuhogo eso aztatta a mocskos utcakat. Miota esik? Hetek ota? Vagy talan mar honapok is elteltek, miota utoljara a napot latta? A fejet az egre emelte, de szurke beesett tekintete hiaba is furkeszte a szurke vegtelent. Ruhaja szakadt, teste elkinzott. A legijesztobb megis a tekintete volt. Mintha nem is elt volna.
A foldon ult, hatat a falnak tamasztva. Borig azott, de mar hozza szokott az erzeshez. Jo ideje mar, hogy nem erdekeltek az ilyen aprosagok. Faradt volt, vegtelenul faradt. Nem akart semmit sem csinalni, csak ucsorogni. Szajaban egy maghajlott cigaretta szal fustologve kuzdott az ostromlo esocseppek ellen