kekszfolt

:heart:"A konduktor az embert tiszteleti. Tudja, és ha szükséges bizonyítja, hogy az emberi tulajdonságok mindenkire érvényesek, jelen vannak, még súlyos károsodásai esetén is. Minden ember képes mások számára is jelentőséggel bíró munka végzésére, képes hasznossá válni. Minden ember vágyik az őt körülölelő világ megismerésére, barátok szerzésére, a velük és embertársaikkal való kommunikációra, közös élményre, nevetésre.""Mondd el és elfelejtem; Mutasd meg és megjegyzem; Engedd, hogy csináljam és megértem." (Kung Fu-Ce)

Mit láttam benned? Hőst, szentet, királyt. Mit láttál bennem? Rendetlen szabályt. Mit láttam benned? Magam végzetét. Mit láttál bennem? Egy út kezdetét. Mit benned én? Gyászt, magányt, titkokat. Mit bennem te? Dacot és szitkokat. Aztán, mit én? Jövőm rémálmait. S te? Egy torzonborz állat vágyait. Én? Istent, akit meg kell váltani. Te? Hogy jönnek a pokol zászlai. S később? Hogy az ellenség én vagyok? S én? Azt, akit soha el nem hagyok. Te, tíz év múlva? - Tán mégis fiad? S én, húsz év múlva? Láss már, égi Vak! S húsz év múlva, te? Nincs mit tenni, kár. Húsz év múlva, én? Nincs mit tenni, fáj! S a legvégén, te? Igy rendeltetett. S én, ma s ...

Elmondanám ezt néked. Ha nem unnád. Múlt éjszaka - háromkor – abbahagytam a munkát. Le is feküdtem. Ám a gé p az agyban zörgött tovább, kattogva-zúgva nagyban, csak forgolódtam dühösen az ágyon, nem jött az álom. Hívtam pedig, így és úgy, balga szókkal, százig olvasva, s mérges altatókkal. Az, amit írtam, lázasan meredt rám. Izgatta szívem negyven cigarettám. Meg más egyéb is. A fekete. Minden. Hát fölkelek, nem bánom az egészet, sétálgatok szobámba, le-föl, ingben, köröttem a családi fészek, a szájakon lágy, álombeli mézek, s amint botorkálok itt, mint a részeg, az ablakon kinézek.Várj csak, hogy is kezdjem, hogy magyarázzam? Te ismered a...