Reflektorfenyben archivum III.

Immáron  majdnem 16 éve taposom a Föld porát. Fõként Nagykanizsán vagyok fellelhetõ, és iskolás  létformát folytatok egy helyi gimiben. Elég sok mindennel foglalkozom, gyakorlatilag mindent kipróbálok, ami elérhetõ számomra. Rajzolok, verseket írok, de az itteni galériám inkább fotókkal van teletömve. Jövõmet nézve nincsenek nagy terveim, mindig az aktuális  hetet szeretném túlélni (: Az álmaim valahogy úgy festenek, hogy egy színmûvészeti iskolában szeretnék felételet nyerni, de hát álmodik a nyomor.



Rajzolni régen tanultam, ma már csak hobbinak maradt fent, de még mindig elég fontos szerepet játszik az életemben. Néhány képet ide is felpakoltam, de nagyon keveset. Pár éve önképzem magam, és próbálok saját stílust kialakítani. Elég sok rajzolási módot próbáltam ki, még az anime-t is, de az nagyon borzalmas volt. Fõleg alakokat rajzolgatok, és nagyon nagy befolyást ért el nálam Tolkien. Verseim fõleg önkifejezés céljából létesülnek, bár mostanában már nagyon nem írok, mert alkotói válság, meg ilyenek. Valahogy a versekkel értem el eddig legtöbb elismerést a pályázatokon, de én inkább azt mondanám van egy-két jó, ami mindig nagy siker. A fotózás teljesen véletlenül kezdõdött, méghozzá azzal, hogy apa vett digitális kütyüt, és akkor azzal nekem mindenképp játszanom kellett (: A devinatartra is véletlenül találtam fel, és elõször ide paklotam fel pár képet. Amikor kaptam kommenteket, meg ilyeneket, akkor kezdtem el komolyabban hozzáállni, szóval a galériámban a teljes fejlõdés végigvezethetõ. Az elején model híján magamat fényképezgettem, ami igazán egoista dolog, de nem volt más. Mostanában szerencsére van aki a kamera elé merészkedik, és így szebb képeket tudok csinálni. Igazán nem értek a fényképezéshez, soha nem tanultam sehol, teljesen ösztönbõl megy a dolog, és néha számítógépen megretusálom õket, hogy jobban nézzen ki. Nemrég rájöttem a fotómanipuláció titkaira is, de azt a témát még nagyon felületesen érintettem csak.

A "mûvészetemben" fõleg az érzelmek állnak az elõtérben. Képeimmel az önkifejezés felé tapogatózom, mondjuk ez nem mindig sikerül. Nagyon sokan félreértették már néhány képemet, de nem baj.  Fontos szerepet tölt még be nálam a zene. Ezzel is elég sokat foglalkoztam, 8 évet jártam zeneiskolába, elég sok hangszeren játszottam/játszom, és éneklek. A másik igazán vonzó dolog számomra a színház. Magával ragadnak a színészek, sminkek, maszkok, ruhák, fények, zenék, stb. Tolkien majdnem összes mûvét elolvastam, és az õ világa rabul ejtett. Egyszerûen fantasztikusnak találom. Pár éve pártolója vagyok a Magyar Tolkien Társaságnak is, bár inkább csak a távoli csodáló szerepét töltöm be. Óriási pluszt kaptam attól a bandától, mellesleg ott kezdtem el írni és rajzolni.




Saját képek közül nagyon utálok kedvencet választani, de ha már muszáj, akkor:



Mask - egy nem olyan régi képem. Igazából nincs mit magyarázni rajta. Az emberek maszkok mögött élnek. Én nagyon sokáig hordtam a mosolygósat, és ez a kép abban az idõszakban képszült, amikor már kopott a sminkem. Sok képem készült az álmosolyok témában, de szerintem
ez lett a legkifejezõbb. És természetesen egy dal inspirálta.

Shadow on the wall - Hirtelen impresszió. Ez is egy dalhoz kötõdik: "A sötétség kapuja bennünk nyílik / Mégsem tudod, hogy mit takar / Hiába döngeted, hiú a szándék / Csak az léphet át, aki bejutni nem akar"

The key - A kép magában is elég érthetõ, de azt hiszem plusz irónia, hogy a kulcs eredetileg egy emlékkönyvhöz tartozott. Az emlékkönyv sajna elenyészett, de a kulcs még megvan.

Másoktól még inkább nem tudok kedvencet mondani. Nagyon szeretem MOSREDNA, garrit, DimensionSeven, Chacalxxx, és GPStrider képeit, kirasanta, lberghol, rajzait, meg még rengeteg gyönyörû galéria van. Most így hirtelen ezt a három mûvet emelném mi:

garrit - Destiny
Madsky - The End
pinkpaint - Apocalypse




1989-ben születtem, Abonyban lakom, és Ceglédre járok gimnáziumba harmadik éve angol szakra, ahol frenetikus szerencsémre ettõl az évtõl angol helyett franciát tanulhatok emelt óraszámban, (#%ßФ*!!!) pedig én rajzot szeretnék…azt hosszú lenne leírni, hogy sikerült így összehozni, de mindenesetre ez a helyzet. A jövõm meglepetés lesz, már nagyon várom. (avagy pillanatnyilag nem is tudom, mit nem adnék egy megvalósítható álomért…) Egyre inkább próbálom szem elõtt tartani a bölcs mondást: „Úgy akarom, ahogy lesz." s akkor nem ér meglepetés (:



Rajzolással elég régóta foglalkozom (már ha összvissz 16 éven belül bármit is nevezhetünk hosszú távúnak :-D) A rajzaimról nem nagyon szeretek beszélni, egyrészt, mert többnyire mindenki mást lát bennük (az ilyen mûveknél - nem csak rajzoknál - nagyon illúzióromboló tud lenni, ha valaki másokra akarja erõltetni a saját elképzelését) másrészt, mivel nagyon sokfélék, az amatõr fotóktól a festményekig, harmadrészt, mivel nem igazán értek az elmélethez (;

Kb. öt éve foglalkozom komolyabban a rajzolással, pontosan mióta Szolnokra járok egy rajztanodába, amit nagyon szeretek, és ahol nagyon sokat tanultam azóta. Hogy mi inspirál? Azt hiszem errõl minden egyes képemhez tudnék egy történetet mesélni (: Néha látok valamit, ami megfog, néha csak a tudat alól jönnek a dolgok. Nonfiguratív rajzokkal kezdtem az egészet, azóta is nagyon szeretek firkálgatni, és erõs színeket használni. A kedvenc képeim elõször valami egészen másnak indultak, mint ami végül kijött belõlük, vagy amikor elkezdtem, még nem tudtam mi lesz belõlük. Ez azért jó, mert így nem tudtam megunni õket (: Nagyon szeretek új technikákat kipróbálni (legutóbb laborálni volt szerencsém, hatalmas jó volt), ez valószínûleg azért van, mert még én sem döntöttem el, mi érdekel igazán, egyelõre csinálom, amit szeretek, aztán meglátjuk. Lehet, hogy nem lesz belõlem mûvész, de a rajzolást biztos nem fogom abbahagyni.



Kedvenceim…
Zenében az istenem Everlast, leginkább a dalszövegei miatt (What it's Like?, So Long, Children's Story, 2 Peaces of Drama, stb.) de a dallamok, a gitár, a hangja is….kompletten imádom. A magyar csapatok közül pedig a Kispál és a Borz kb. hasonló okok miatt. Egyébként szinte bármi, Susan Vegát ugyanúgy szeretem, mint Aesop Rockot (és sok mást), még csak nem is hangulatfüggõ. Zenélés szempontjából pedig leginkább a komolyzene (8 éve klarinétozok) bár mióta abbahagytam a zeneiskolát, kicsit lappadt a lelkesedésem.

Kedvenc filmjeim a Blöff, a Harcosok klubja, Amélie, Brian élete, Ízlésficam, Cirque du Soleil, Mesterséges Értelem, és a kínai filmek (Hero, Tavasz, nyár õsz tél, és megint tavasz, Repülõ tõrök háza, Mennyei és földi harcosok) nem magyarázom meg, mindet másért szeretem.

Ezeken kívül imádom a rajzfilmeket, a keleti országokat, a Napot, a vizet, a barna szemeket, a narancssárga színt, a marcipánt és még sokáig sorolhatnám (:





Három a saját munkáim közül:

Magic – ezt a nyáron míveltem egy mûvésztáborban, unatkoztam, és elõször iszonyú dedósnak találtam a technikát… aztán beleszerettem... (:

My other angel – szeretem az angyalokat…

Evil – Ez a festmény már nagyon régen megszületett a fejemben, egy vázlat hatására -ezen az állapoton nemrég sikerült túllépni (és megfesteni a képet) Írtam hozzá egy 'mesét' is, ami olyan kacifántos lett, hogy azóta sem mertem elmondani senkinek (:

DA mûvészek, és képeik:

polkydots – big sun - irtózat jó Napokat rajzol (:
8025glome – Anon and Fish -  betegesen zseniális :-D imádom az ilyen rajzokat
kris-wilson – Dreams -  amit ki nem hagyhatok: képregény :-D




Én vagyok Orsi, két helyen élek, hétköznap Pesten, hétvégenként Szfváron. A "nagyhírû" ELTE-BTK nevezetû intézmény oszlopos, másodéves tagja vagyok, és próbálok ott angolt, esztétikát tanulgatni több-kevesebb sikerrel. Nem az életcélom, hogy angol-esztéta legyek, de jobb tanulni, meg általános mûveltséget szerezni vmilyen irányított módon.



Olyan 10 éven belül szeretnék valamilyen mûvészeti suliba kerülni, ha lehet valami tervezõgrafika szerûségre. Egyszer már próbálkoztam de szánalmas felkészültségemnek meg is lett az eredménye(magyarán elsõ fordulóból rögtön kitettek (: ). Abba akartam hagyni, gondoltam úgy sincs értelme ennek, nem éreztem biztosnak ezt az egészet, hogy  elég vagyok-e. Ezt most sem tudom de sajna egy év alatt rájöttem, hogy muszáj csinálnom, rajzolni, festegetni, kitalálni, megvalósitani dolgokat. Mikor ezen vaciláltam feltettem pár régi elszállt képemet. És tetszett embereknek, aminek az lett az eredménye, hogy úgy döntöttem, csakazértis felkészülök, és csakazértis jó leszek! (:  Úgyhogy most járok rajzolgatni a Budai rajziskolába, itthon is csinalok mindenfélét ha van idõm. Rajzolok, festek fényképezgetek a nyomi kompakt gépemmel, meg szoktam játszani photoshoppal. A deviantos munkáim fõleg amatõr próbálkozások, az egyéni stílusom keresgélésen eszközei, ezekben a képekben élem ki az agressziómat, csalódásaimat, frusztrációimat. Hamég jól is sikerülnek néha, az meg külön nagyon jó (:





Kedvenc munkáim:

the way to you- egyértelmû nagy kedvenc, már jó 3 éve csináltam. Szerelmi bánat ihlette de sztem látszik rajta, hogy mit éreztem akkor, és pont ezért jó - én  vagyok rajta, mint a legtöbb
képen (:

dance on nothing- az elsõ elõre megtervezett, és egész jól sikerült kép amit tavaly csináltam - már komi birtokában van (:

muteness- ez is elõre kitalált kép, elsõ fekete-fehér próbálkozás. Büszke vagyok rá (:


k0mi - Without storm II. - teccik ahogy van, hogy fekete-fehér, hogy ennyire kontrasztos, sztem nagyon hatásos kép, fõleg a címével együtt.

Jalwah - and she opened her mouth and... - nagyon jó, hogy alig van valami a képen, csak pont az aminek ott kell lennie...nagyon jól el van találva az egész, és itt is mint kominál, nagyon passzol a címe...nagyon szeretem ezt a képet, tényleg.. (:

eightoutside - ? - ez meg teljesen egyedi és egyszerû, talán ezért tetszik, nem tudom... (:





16 éves vagyok, harmadikos egy budapesti gimnáziumban. A rajzot itt heti 5 órában, választott tárgyként tanulom, és nagyon élvezem. Ez fõképp hagyományos mûvészet, vagyis tradicionális technikákat és stílusokat veszünk, festünk, pasztellkrétát használunk, és hasonlók.  Hazaérve azonban átváltok az anime stílusra, amely az igazi szenvedélyem (: Nagyon sok ilyen képet rajzolok, habár csak kevéssel vagyok elégedett. Az érettségi után célom, hogy animációt vagy esetleg illusztrációt tanuljak az egyetemen, ha lehet akkor Angliában, utána pedig elismert munkát végezni animék készítésének terén. Talán sokaknak túl nagyratörõnek tûnhet ez az életcél, de eddigi élettapasztalataim alapján úgy érzem, sikerülhet, még ha még nagyon sokat kell fejlõdnöm is. Szeretnék ezen kívül még japánul is jól megtanulni most még kezdõ vagyok, valamint tûrhetõ írói tevékenységet folytatni, bár ez még kétséges :-D



A hagyományos munkáim kissé háttérbe szorulnak az animével szemben, bár azért ilyenek is találhatók az oldalamon. Kedvenc témám az ember, fõleg a portrérajzolás és festés. Az anime stílus terén pedig még sokat kell fejlõdnöm anatómia, fõleg a kezek valamint perspektíva, ami nem igazán megy és mindig nagyon örülök bárminemû kritikának! Ez már kiskorom óta így van, amióta csak ceruzát tudtam fogni a kezembe. Folyton rajzoltam, de ha valaki azt mondta hogy szép, sosem hittem el, és mindig a hibákra figyeltem. Hiába, perfekcionista vagyok, ami egyébként érdekes, mert a mûvészetben nincsen tökéletes alkotás. De talán pont azért van még inspirációm, mert mindig lesz aki jobb nálam, és aki példaképként lebeg a szemem elõtt. Ha valamit sikerül hibátlanul csinálnom, akkor hamar megunom (:

Hagyományos mûvészet terén kedvenc mûvészem Johannes Vermeer és Salvador Dalí. Két nagyon különbözõ festõ, mindkettõt másért szeretem. Vermeer realista stílusában a hibátlan technikai kivitelezés és az érdekes fény-árnyék kontraszt fogott meg; Dalí-ban a kreativitását és szimbolizmusát kedvelem, még ha az néha úgymond beteges is.



Az animéket úgy körülbelül 11-12 éves koromban ismertem meg, és az elején igen katasztrofális módon próbáltam lerajzolni kedvenc szereplõimet (Sailor Moon és Pokémon). Azóta már sokat változott a stílusom, még az elmúlt egy évben is rengeteget. Fõleg Yuu Watase hatása érezhetõ a rajzaimon sokak szerint, és ennek van is némi alapja, ugyanis Watase a példakép mangaka-m. A rajzai csodálatosak, a történetei remekül vannak végigvezetve, és a karakterei személyiségét szerintem nagyon élethûen mutatja be. Külön dicséret jár még neki a SD (Super Deformed, a szereplõket elnagyolt, vicces módon ábrázoló) rajzaiért ^__~ Én nem vagyok jó mangaka, mert a színek sokat jelentenek számomra, és a mangák ugyebár fekete-fehérek, ezért is hajlok az animáció felé. Minden rajzomat elõször ceruzával felvázolom, aztán 0.1 és 0.4-es hegyû kihúzóval átrajzolom, majd lefényképezem, pár óráig javítgatom a minõséget, végül pedig Photoshop-ban kiszínezem. Próbálkoztam már másfajta technikával a színezéshez, pl. vízfesték, de végül mindig a Photoshop a befutó (: A zene nagyon fontos számomra a rajzoláshoz leginkább rockot, heavy metalt, vagy japán rock-pop-ot hallgatok. Alkotás közben leggyakrabban a japán zenéket részesítem elõnyben, habár a Garbage, a Nightwish, a Within Temptation vagy a Deep Purple is ott van a toplistán.





Trick or Treat - ezt a képet egy Halloween alkalmából megrendezett rajzversenyre rajzoltam. Nem nyertem semmit, de nagyon sokat dolgoztam vele (fõleg a kezek miatt) és nagyon büszke vagyok rá. A lány, Gwyn, a legrégibb és számomra legkedvesebb karakterem, róla elég sok képem van.

Dead Hearts - ez a kép egy írói vénájú barátnõm könyvének a szereplõit mutatja be, saját értelmezésemben (: Nem új kép, de a szereplõk közel állnak hozzám, különösen a baloldali vámpír fiú, ezért ez az egyik kedvenc képem.

Bolero - õ egy ló volt akivel egy hollandiai nyaralás alkalmával találkoztam, és a fényképe alapján készítettem ezt a festményt róla, anyukám születésnapjára. Úgy érzem, ez az egyik legjobban sikerült akrilfestményem, sokat dolgoztam vele.


Kedvenc alkotóm elég sok van, de ez nem egyenlõ a példaképpel. Három példaképem a deviantArtról KatMiLo , tracyjb és luciole, akiknek mindenképp érdemes megnézni az oldalát Samanthának a karakterei imádnivalóak, Tracy az egyik legjobb fantasy mûvész akit valaha láttam, Luciole pedig a szemgyönyörködtetõ akvarell képeirõl méltán híres!





Jelenleg Budapesten élek, amúgy vidéki származású vagyok (eleinte gyakran eltévedtem a városban, most már szerencsére jobban kiismerem magam itt). 22 éves vagyok (még röpke 2 hónapig), ebben az évben végeztem Szombathelyen, a Berzsenyi Dániel Fõiskolán magyar-mûvelõdésszervezõ szakon. Nem a tanult szakmámban helyezkedtem el, úgy gondoltam, szeretnék valami újat is kipróbálni. Érdeklõdésem az irodalom iránt nagyon régóta tart. Bár ha õszinte akarok lenni és visszanézek a múltba, azt kell mondanom, hogy a gimnázium 1. osztályáig nem szívesen olvastam hosszabb mûveket, csak verseket. Egy rendkívüli magyar tanár azonban még az eposzok elolvasására is rá tudott venni. Talán ekkor határoztam el, hogy én is magyart szeretnék tanulni... A nyelvtant már kevésbé szeretem, de az is hozzá tartozik (:



Novellákat úgy 4-5 éve írok. A történetek mindig máshogy születnek: vagy utazás közben találom ki õket és rögzítem késõbb, vagy valamilyen érdekes esemény kapcsán, de az is elõfordult már, hogy leültem mindenféle ötlet nélkül és írni kezdtem. (Persze olyan is van, hogy az irományok a kukában landolnak.) Sokan mondták már nekem, hogy pesszimisták, szomorúak a mûveim. Szinte mindegyikbe igyekszem valami derût csempészni, de úgy érzem hogy a komolyabb témák közelebb állnak hozzám. Környezetem legkisebb változásai is hatnak rám. Szinte mindig vidám vagyok, viszont nem tudok hamar megnyílni senki elõtt sem. Épp ezért a mély barátságokra törekszem.



Kedvenc íróim: Mindenekelõtt Ambrus Zoltán, tõle a Solus Eris címû regény fogott meg nagyon. De itt van még Török Gyula is, akitõl a Zöldköves Gyûrû a kedvencem. Szeretem még Márait, Robert Merle-t, Hermann Hesse-t, és a Bronte-nõvérek mûveit is. Gimnáziumi éveimben a Lõrincz L. László könyveket is imádtam. Kedvenc költõim: Emily Dickinson, Ady Endre, Babits Mihály. õk azok, akiknek szinte az összes költeményét imádom. Filmek terén szinte mindenevõ vagyok. Örök kedvenceim: Az Álmosvölgy legendája, a Zongoratanárnõ, a Rettenthetetlen...de olyan sok film tetszik, hogy itt inkább abbahagyom a felsorolást.





A mostani "kedvenc" novelláim... talán A Kísértet. A túlvilági élet nagyon foglalkoztat. A KutyaÉlet, ami életem elsõ novellája, és a Kicsengetés, amit életem egyik szomorú szakaszában írtam, mégis közel áll hozzám.

Sok érdekes és jó oldalt találtam itt a DeviantArton. Nehéz bárkit is kiemelni. Pár alkotás, ami nagyon tetszik:
FeketeMacska - Bezárva
bloodyKiss666 - +GreenLilMano+
vampsss - the Butterfly
twin-memories - Ürítem poharam







1988 szeptembere óta koptatom a Földet egész pontosan Tolna megye székhelyén, Szekszárdon. Azt hiszem, igazi lokálpatriótának mondhatom magamat, úgy kötõdöm a városhoz, hogy az sok hozzám hasonló korú számára elképzelhetetlen. (: Egészen kicsi koromtól fogva érdekelnek a mûvészetek, szeretek okosodni, de persze csak olyan témakörben, ami valóban érdekel. Már az általános iskolában is ének tagozatra jártam, énekkaros voltam, ezáltal a fölsõ évfolyamokban sok helyre eljutottam Európában. Kedvencem Finnország, Belgium és Olaszország volt, szívesen visszamennék ezekre a helyekre mégegyszer. Szeretek rajzolni is, így hát a gimnáziumba ahova most harmadik éve járok (Garay János Gimnázium, Szekszárd), már képzõmûvészeti szakra jelentkeztem. A két éves rajzfaktnak viszont sajnos már vége, ebben az évben a nyelvvizsgám megléte miatt a harmadik sávos angolt választottam, amivel pont egy idõben van a rajz, úgyhogy azt most kicsit szüneteltetem. Így 17 éves koromra a zene lett a mindenem. Lassan öt éve csellózom és körülbelül egy éve kezdtem el dobolni egy számomra nagyon kedves ember és két kedvenc együttesem dobosának hatására. Amikor csak lehet, mindig megy valami zene a közelemben. Kedvenceim a Sonata Arctica, Nightwish (ami épp most esik át egy énekesnõ-cserén sajnos), Rhapsody, és még nagyon sok 'hasonló kaliberû' zenekar. Talán ha stílust kéne említenem, akkor a power, a melodic és az epic metal az, amit legjobban szeretek.



Idén június elején kaptam meg az elsõ digitális fényképezõgépemet, akkor még nem nagyon gondoltam arra, hogy mûvészibb fotókat csináljak. Viszont mindenhova magammal vittem a gépet, hátha történik valami érdekes, amit megörökíthetnék akárhol. Így hát eleinte azért fotóztam, hogy megõrizzek magamnak és a környezetemnek egy-két fontosabb pillanatot. Aztán egy nap nagy unalmamban elkezdtem próbálkozni. Kipróbáltam a gép összes funkcióját, valamint elkezdtem makrót használni. A galériámban inkább az utóbbi képeimre vagyok büszke, talán onnantól, hogy csatlakoztam a hungarians-hoz és beneveztem az õsz c. pályázatra. Azt hiszem, a kedvenc témáimra is rájöhet az, aki megnézi a fotóimat. Ezek fõleg a víz, vízcseppek, a virágok, a macskáim, egyszóval a természet, de mindent szeretek fotózni, amiben látok érzelmeket, fantáziát.







Nehezen választottam ki a három képet - na nem azért, mert annyira jónak találom mindet, hogy nehéz választanom -, de azért sikerült. (: Hát ím, amiket leginkább szeretek:

What do you want from me? - Egyszerûen szeretem ezt a macskát. (: Szerintem aranyos, ahogy ott fekszik a levélkupac tetején, vidámságot csempész ebbe az évszakba.

The bright side of life - Valahogy ettõl a képtõl is boldog leszek, szeretem, ahogy ez az ártatlan kis virág fürdik a cseppekben és a napfényben. Számomra tényleg az élet napos oldalát jelképezi.

Coming up - Ezt pedig a buborékok miatt szeretem. (: Szinte érzem, ahogy pezseg, ahogyan jön föl a sok kis apró gömb, a sok kis apró élet, ahogy az egyik kommentben írta sweetanddeadly (:


Másoktól rengeteg jó munkát tudnék felmutatni, innen viszont tényleg azért nehéz kiemelnem párat, mert mind nagyon-nagyon jó.

bosniak galériáját egy az egyben ajánlanám, fantasztikus képei vannak, egyszerûen nem találok rá szavakat. A kedvenc fotóm Tõle a <a  href="www.deviantart.com/view/233523…">two lovers címû.

mazsola -tól is csak egy képet emelnék ki, az õ galériája is úgy jó, ahogy van. A kedvencem Tõle a My little Sweetheart 2, amin a cicája, Maszat van reflektorfényben. (: Szerencsésnek tartom magam, hogy egy ilyen tehetséges mûvészt személyesen, közelebbrõl is ismerhetek.

Másik kedvenc személyesen ismert alkotóm veda, akinek mind a két oldalát említésre méltónak tartom ( veda ; Budmil ). Iszonyatosan ügyes, sokszor szerettem volna már, ha ilyen tehetséggel lennék megáldva, mint õ. Legjobban a The Last Rays címû képét szeretem.

Hasonlóan tehetségesnek tartom Lomil-Gathiel -t, nagyon tetszenek a munkái. Szerintem a legjobb képe a Warm inside lett, egyszerûen gyönyörû.

Végül pedig BloOdYsKillian képeit ajánlanám, közülük az Organic Tubes fogott meg leginkább.






  '87-ben születtem, ebben a tanévben fogok érettségizni egy budapesti gimnáziumban. Bár napjaim mostanában leginkább a tanulással telnek, mindig próbálok (és valamennyire tudok is) idõt szakítani olyan dolgokra is, amiket igazán szeretek. Nagyon sok dolog érdekel, és aki ellátogat az oldalamra, az láthatja is, hogy nemcsak verseket és novellákat írok, hanem fotózok is. E mellett évek óta nagyon érdekel a filmezés, egyik álmom, hogy filmrendezõ lehessek. Persze nem igénytelen, értelmetlen filmekre kell ilyenkor gondolni, hanem olyanokra, amik a filmet, mint mûvészeti eszközt használják fel. Talán pont a filmekhez való vonzódás miatt kezdtem el fotózni is. Még sokat kell fejlõdnöm, mert pont 1 éve, hogy ezzel foglalkozom, és ennyi idõ nagyon kevés, ha az ember nem csak erre koncentrál.



Az életemben az egyik legfontosabb dolog az irodalom. Ez a nagy szerelem, ami 3-4 éves koromban kezdõdött. Szinte naponta találtam ki újabb és újabb meséket. Már akkor is nagyon szerettem a verseket, olvasni is egyedül tanultam meg, egyszerûen még a betûkhöz is vonzódtam.
Mindig is írtam, nem volt olyan év, hogy ne "alkottam" volna valami koromnak megfelelõt. Általános iskolás kormban jöttek a kissé komolyabb mesék, novellák, majd a versek. Ez odáig fajult, hogy mostmár el sem tudom képzelni az életemet az írás nélkül. A legnagyobb álmom, hogy elismert (és ez nem egyenlõ a híressel, sõt!) író legyek, aki valóban valami értékeset alkot.



Nagy kedvencem Gabriel García Márquez, õ az egyik példaképem is egyben.  Nagyon szeretem még Márai Sándort, Ady Endrét, Bacher Ivánt, József Attilát, Juhász Gyulát is. Nálam elsõrendû szempont, hogy a a mû, amit olvasok, életszerû legyen, õszinte, és mégis legyen benne valami plusz, valami varázslat, ami a jót tökéletessé teszi.
Kedvenc filmjeim Fellinitõl az Amarcord, Kubricktól a Mechanikus narancs, Bunueltõl az Öldöklõ angyal, és az Andalúziai kutya, Huszárik Zoltántól a Szindbád.
A zenei ízlésem talán kissé vegyesnek mondható, mivel nem szeretek bizonyos kereteken belül maradni. Mivel nem igazán értek a zenéhez, leginkább a szövegek alapján ítélek. Nagyon szeretem Ákost, a Kispál és a Borzt, Björköt, az Eleven Holdat, a Demonlordot, és még sok más elõadót is.



Azért választottam ezt a 3 mûvet, mert ezek állnak a legközelebb hozzám. Valahogy ebben a három versben tudtam leginkább kifejezni az érzéseimet, és talán ezekkel dolgoztam a legtöbbet.

Nagyon sok olyan emberrel találkoztam itt a DA-n, akiknek a mûvei nagyon megragadtak, de thecat83, Brygee, és twin-memories oldalát mindeféleképpen érdemes megnézni, mert nagyon jól írnak!




  Elmúltam 19 éves, Érden lakom a szüleimmel és a kutyusommal, aki a világ legaranyosabb kutyája. (: Érettségin túl vagyok, egyetemre nem vettek fel az idén, ezért jelenleg egy 1 éves idegenvezetõ-képzésben veszek részt Budapesten, jövõre újrapróbálom az egyetemekre való bejutást...

Tipikus bak vagyok, ez fõleg a pesszimizmusomban nyilvánul meg. Valahogy mindig a rosszabbik oldalát látom meg elõször a dolgoknak. Utálom a veszekedést, próbálok nyugodt megoldást keresni mindenre. Bár ez általában nem sikerül...
Jövõre nézve nincsenek túl nagy elvárásaim, csak nyugodt, békés családi életet szeretnék (férj, gyerek, sötöbö (: ), egy olyan munkát, amit szeretek és még meg is tudok belõle élni....ilyesmi. Például szívesen elmennék fordítónak, tolmácsnak, nyelvtanárnak. (Jah és életcélom még megtalálni azt a kesztyût, amiben nem fagy le a kezem télen. (:

Igaz, a rajzolás számomra csak hobbi, de nem szándékozom abbahagyni a jövõben sem.



Kedvenc színem a lila és árnyalatai minden mennyiségben (:, ezenkívül a fekete, a szürke, a kék és minden más hideg szín. A rózsaszínnel ki lehet üldözni a világból. Kedvenc színészem Michael J. Fox, kedvenc filmem a "Vissza a Jövõbe1-3". Egyszerûen imádom! Ha könyv, akkor fantasy-könyvek: Gyûrûk Ura trilógia, Anne Rice vámpírkrónikái, Laurell K. Hamilton sorozata (úgy alapból minden vámpíros könyv érdekel), Harry Potter..stb Kedvenc költõm Radnóti Miklós. Amióta az eszemet tudom nagyon szeretem az állatokat, és ha a kémia fogalmát eltörölték volna a Föld színérõl, akkor talán még állatorvos is lehetett volna belõlem...

Imádom a zenét, mind hallgatni, mind játszani. Sokféle stílusú zenét hallgatok, mindegyik "mást ad" . Nagyon szeretem az ázsiai (elsõsorban japán) pop/rock zenét, film/anime háttérzenéket. Ha nyugati zenérõl van szó, akkor elsõsorban a goth metált szeretem, abszolút kedvencem a Nightwish, de nagyon szeretem még a Within Temptation-t, Rhapsody-t, Fairyland-et stb is. Popzene téren Shania Twain a nagy kedvencem.

Kedvenc piám a tej. (: Nem szeretem az alkoholt (kivéve a likõröket) és nem is dohányzom. Kedvenc étel? Levesek, felvágottak, palacsinta, túró rudi minden mennyiségben. (:

Jópár éve szeretem az animéket/mangákat, j-drámákat és úgy egyébként is minden japán dolog érdekel, egyszer mindenképpen szeretnék kijutni oda... Imádok sakkozni, csak sajnos nincs mindig partnerem, ilyenkor magam ellen játszom. (: Gyûjtöm a bélyegeket és mindent, ami lila. Szeretem az ókori mitológiákat, fõleg a görögöt. Szeretek a barátaimmal lenni, Õk nagyon fontosak az életemben. (:



Nem emlékszem, hogy kiskoromban olyan nagyon kreatív lurkó lettem volna... Rajzolni az animék miatt kezdtem el "komolyabban" -akkor még másolással. Aztán a másolás után vhogy jött az, hogy magamtól is próbálkozzak. Azóta saját kitalált karaktereket rajzolgatok.

Rajzolni külön soha nem tanultam, gimis rajzórákat leszámítva, de ott csak a mûvészettörit erõltették, semmi értelmeset nem tanultunk a rajzolási tecknikákkal kapcsolatban. Ezért is van az, hogy nem igen vagyok jártas az anatómiában, egyik nyáron le kéne ülnöm egy anómia könyvvel, és hetekig csak azt rajzolni/tanulmányozni. Ez az, ami nem szokott összejönni. (: Elõször fekete-fehér (grafitos) képeim voltak, de egyik barátnõm rászoktatott, hogy színezzem ki a képeimet. = D  Azóta meg szinte csak színes képeim vannak, amik általában ugyanazzal a sorrenddel és technikával készülnek: elõször megrajzolom rotringgal, aztán kihúzom egy fekete kihúzótollal, utána pedig kiszínezem. Az utóbbi évben copiccal és pasztellkrétával színeztem ceruza helyett/mellett. A copic egy japán filctoll és az egyetlen dolog, amivel úgy tudok színezni, hogy egyáltalán nem remeg a kezem közben...ne kérdezze senki, miért, mert nem tudom. Lehet hogy az alakja/súlya vhogy pont megfelelõ, tényleg nem tudom. De ez nagyon fontos számomra, mert (szerintem) jobban remeg a kezem, mint egy normális embernek, és ezzel elég sokszor meggyûlt már a bajom. Pl. ecsetet sem fogok a kezembe soha emiatt, és a kihúzótollal sem tudok rendesen vonalat kihúzni, csak nagyon-nagyon-nagyon lassan, aprólékosan. Ha vmi nem sikerül rajzolás közben, akkor nagyon könnyen felhúzom magam, meglehetõsen türelmetlen típus vagyok (sajnos ez nem csak a rajzolás terén van így). Igaz, hogy fõleg hagyományos módon készült képeim vannak, de néha igénybe veszem a számítógép (PhotoShop) segítségét, hogy hátteret készítsek a rajzaimnak.

A képeimet általában zenehallgatás közben készítem. (: Szinte elengedhetetlen számomra, hozzátartozik a rajzoláshoz. Bár a zene fajtája/stílusa nem feltétlenül függ össze a kép hangulatvilágával / mondanivalójával -azt általában a saját lelkiállapotom szokta befolyásolni. Inkább csak inspirál, ötleted ad egy képhez és bizonyos szempontból "segít" rajzolni. Yuki Kajiura zenéi tudnak a legjobban megihletni. (: Mint az jól látható, mangás sítlusban rajzolok, ezt szoktam meg az évek során. Elég valószínû, hogy az élethû ábrázolás egyáltalán nem is menne nekem.





Negai - Ezen nem akarok mit túlmagyarázni, kedvenc anime/mangakarakteremet, Nuriko-t rajzoltam le. Nagyon szeretem a képet, nemcsak azért, mert Õ van rajta, hanem mert úgy egészében is elég jól sikerült szerintem. Elég sokat szenvedtem vele, és -bár nem hasonlít az eredetire- büszke vagyok rá. = D

Kiss - Itt szintén büszke vagyok a kép színezésére, sztem a legjobb színesceruzával színezett képem. Mindketten saját karakterek (Tamashii-chan és Hikarius), méghozzá a kedvenceim. (: Egyszerûen imádom õket! :3 Teljes elfogultsággal mondhatom, hogy a legszebb pár, akiket valaha kitaláltam. (((:  (nem mintha olyan sokat találtam volna ki. XD)

Peaceful Night - A fenti leírás erre a képre is érvényes, kivéve, hogy ez már copiccal készült, nem színesceruzával. Csak még annyit, hogy mint egyébként is látszik a képeimen, itt is nagyon sok a lila, ami nem azért van, mert más színt képtelen vagyok elképzelni, hanem azért, mert hozzájuk ez a szín illik, és szeretem, ha egy képen sooooook a lila. = D  

DA-n nagyon sok kedvenc képem ( és alkotóm) van, de megpróbálok 3 képet kiemelni, amiket igazán szeretek:

otakuflip - Secret Dreamer
shuui - Nuriko
luleiya - identify